Szeretem a furcsa mondatokat, a nyakatekert szövegkörnyezetet, amikor csak megáll benned a falat, hogy "ezmonstmivan"? Ezek többnyire olyan kérdések, amikre elég nehéz választ találni; a hiúságomat mindenesetre legyezgeti, hogy ilyen teljesítményt kinéznek belőlem, a Minden Titkok és Válaszok Ismerőjéből:

(ciluvagyok irodavezetőként ül az asztalánál, zilált kolléga öltönyben betoppan): "ciluvagyok, hová tettétek a lecsókolbászt?"

(ciluvagyok a kollégiumban tanul a másnapi szigorlatra, hajnali fél 3, ismeretlen közgazdász kollegista srác betoppan): "ciluvagyok, van nálad digitálisz tartalmú szívgyógyszer?"

(ciluvagyok ebédszünetben mikróban melegíti a krumplis tésztát, biztonsági szakember ijedt arccal): "kisasszony, nem látta a múlt havi teljes biztonsági ki/beléptetőrendszer listát valahol?"

(ciluvagyok éppen egy hihetetlenül fontos és sürgős táblázattal cseszkelődik, tanácstalan kolléga beúszik): "ciluvagyok, nem láttad hogy bejött-e a Gábor barátja és nála-volt e az a táska amit Zsuzsi Lacitól kapott?"

(ciluvagyok ötödikesként törióra előtt, ijedt barátnő óriási könnyfátyolos szemekkel): "hol a fogam? hol a fogam?"

(ciluvagyok éppen a kimenő postával vesződik, vezérigazgató rábök a pultra): "ciluvagyok, van tűzőgéped? Elszakadt a gatyám."

(ciluvagyok éppen az egyik kolléga lehetséges elbocsátásáról tárgyal a főnökével zárt ajtók mögött, kedves kollegina bekukkant): "ciluvagyok, én hány forintos kajajegyet rendeltem?"

a sor folytatható

a végtelenségig

de egyszer mindenre tudni fogom a választ, ígérem.