Ma vettem egy cipőt.

Na de ne rohanjunk ennyire elébe a dolgoknak, csak szépen sorjában.

Úgy kezdődött, hogy a hétvégén hazavágtam a kedvenc csukámat, így kénytelen voltam nekivágni a citynek valami újabb kis kedvenc után kutatni. Első utam természetesen az olcsó konfekció Mekkájába, az Újpesti Skálába vitt. Itt már korábban is sikerült egy-egy remek ruhadarabbal megörvendeztetnem magamat, és már korábban, kábé januárban szemet vetettem Rá, a Kicsikére. Szórakoztatóan csúnyácska cipőt képzeljetek el, zöld-bordó-fekete színkombinációban, zöld cipőpertlivel, gumiabroncs-jellegű talppal, bucimaci orral. Egyből odasompolyogtam, tapogattam, forgattam, nézegettem, visszaraktam. Tovább nézelődtem, de valahogy nem tudtam a fejemből kiverni a Kicsike képét. Biztos voltatok már úgy, hogy minél jobban nem akartok valamire gondolni, annál jobban gondoltok rá. Gyorsan el is mentem a cipőosztályról és a gatyák közé vetettem magam.

Snitt, eltelik két hónap, ezúttal valami terítőt vagy mit akarok nézni. Újpest, Skála. Vonz a cipőosztály. "Abból gond úgyse lehet, ha csak megnézem, ott van-e még" - gondoltam. Ott volt. Negyvenes, zöldbordófekete, csúnya. Ezúttal továbbmentem: felpróbáltam. Bazijó. Levettem, visszaraktam a dobozba, majd az ölembe vettem és csak néztem. Fejben végigpörgettem a ruhatáramat, hogy mihez lehetne felvenni, természetesen semmihez mert mindenhez borzasztó rosszul áll. Visszaraktam, elsiettem, nehogy kísértésbe essek.

Na így jutottunk el tehát a mai naphoz, szegény elhalálozott lábbelim helyett újat kell szerezni - adja magát a tény, hogy valahol a Kis Csúnya utánam sikoltozik a Skálában, így muszáj volt oda mennem. Immár célirányosan, nyugodt szívvel egyből a cipőrészleghez mentem, sehallselát, kerestem a Csúnyát. És igen, ott volt, mosolygott, rám várt. Próbáltam neki nemet mondani, mindenféle cafka kis egyéb cipellőkre rábeszélni magam, normális színűre vagy csak normális fazonúra, de nem. 45 perc hiábavaló küzdelem után megadtam magam a Sorsnak, belebújás nélkül felkaptam a Cipőt (Negyvenes. Zöldbordófekete. Csúnya.), kifizettem, leléptem. Most boldog vagyok.

Lányok, higgyetek a női ösztönnek! Ne érdekeljen, hogy magas sarkú, flitteres, tépőzáras vagy hernyótalpas, engedjetek a csábításnak! Boldogok lesztek.

Slusszpoén: itthon megnéztem a blokkot, amin szerényen csak ennyi áll:

"fiú félcipő"