Cilu

ez csak egy szekunder biztonsági blog, az igazi blogom itt van:

ciluvagyok.freeblog.hu

Már Csepregi Évi is megmondta, hogy nélkülem üres a Palace Pigalle.

Anyukám csodálatos nő, egy hullámhosszon mozgunk, még a prózaibb témákban is nagyon otthon van.

Történetünk 2001-ben játszódik Párizsban, aholis 18 éves ciluvagyok egy bolondos hetet töltött anyukájával Párizsban, a fény, a szerelem, a vacak omlett és alacsony Jean-Pierre-ek városában. Kiscsikóként csapongtunk-metróztunk-kószáltunk-ámultunk-bámultunk a cityben, a huncut és ezerarcú metropoliszban.

Annak rendje és módja szerint becsülettel végiglátogattuk a Louvre-t, az Eiffel tornyot, a Rodin múzeumot, Versailles kastélyt, a Monmartre-ot, a Sacre Ceourt-t, a Szajna-partot, a Notre Dame-t, és a jeles napon becéloztuk a francia Józsefvárost, Párizs mocskos ki szegletét, a Moulin Rouge szajhákkal terhelt kis környékét, a szexboltok Mekkáját, a Palace Pigalle-t.

Tudni kell róla,  hogy évek óta próbálják helyre hozni a Palace Pigalle renoméját, ami elég nehéz küldetés, hiszen szexshopok tucatjai, kivénhedt stricik és örömlányok csapatai járnak Henri de Toulouse-Lautrec nyomdokában, és bár a Moulin Rouge már régesrég nem bordélyként üzemel, a környék kis utcáiban még mindig szinte harapni lehet az olcsón vett szerelem súlyos aromáját.

Nagy izgalommal merültünk hát alá eme kétes, bár kétségkívül izgalmas világban, és mivel szexshopba betérni azért nem mertünk, besasszéztunk egy kisboltba, hogy ha nem is gigavibrátort, de valami különleges mustárt vegyünk.

Ekkor hirtelen belémhasított a felismerés, hogy ha nem találunk egy vécét MOST AZONNAL, akkor én leszek az a lány, aki Párizsban telepakolta a gatyáját. Ránéztem anyukámra, aki azonnal látta a helyzet komolyságát, lecsaptuk a kosarat, kimenekültünk a térre és eszeveszetten elkezdtünk valami illemhelyet keresni.

Találtunk egy hirdetőoszlop-jellegű wc-t a tér kellős közepén, aholis 2 fran behelyezése után könnyíthetett magán az ember. Viszont magyarok vagyunk, arról híresek, hogy WC-ÉRT NEM FIZETÜNK, így cselesen beosontam fizetés nélkül az elektromos ajtón anyu pedig őrt állt. Odabenn nemes egyszerűséggel egy koszos kapaszkodó fogadott és a földön egy 15 cm átmérőjű lyuk (ennyit a nyugati WC-kultúráról, gondoltam magamban). Épp rám tört a megkönnyebbülés, de nem számoltam az elektromos ajtó azon tulajdonságával, hogy ha nem etetik meg pénzzel, akkor nem is csukódik be. Pontosabban fél perc elteltével szélesre tárul. Esetünkben pontosan ez történt: kapaszkodom a csupa mocsok kapaszkodóba, másik kézzel nadrág tart, táska magasra emel, koncentráció és célzás, cipőre vigyáz, gondolatban papírzsepi után kutat, gyomorcsikarást fogösszeszorítva kibír, a WC-ajtó pedig - sssssssssshk - lassan kinyílik, mint a függöny az operaház egyik nagynevű produkciója előtt.

Aki akar izgalmas élményt, csak próbáljon ki egy hasmenést a fenti körülmények között; sokkal olcsóbb, mint a bungee jumping, nem halálos mint a siklóernyőzés, nem lehet rászokni mint a kokainra, és garantáltan felejthetetlen.

Snitt, eltelik 9 év.

2010, ciluvagyok nosztalgiázni megy Párizsba az anyukájával.

...és igen, Palace Pigalle, kurvanegyed, két magyar nő pedig nem a Moulin Rouge-t keresi, hanem boldogan pózol egy ütött-kopott, mocskos WC előtt.

Ha a kézilabdát kézilabdának nevezik, akkor

miért nem hívjuk a focit lábilabdának?

Azt mondják hogy nem vagyok kitartó, de ezt a mondatot akkor is befeje

Szeretem a furcsa mondatokat, a nyakatekert szövegkörnyezetet, amikor csak megáll benned a falat, hogy "ezmonstmivan"? Ezek többnyire olyan kérdések, amikre elég nehéz választ találni; a hiúságomat mindenesetre legyezgeti, hogy ilyen teljesítményt kinéznek belőlem, a Minden Titkok és Válaszok Ismerőjéből:

(ciluvagyok irodavezetőként ül az asztalánál, zilált kolléga öltönyben betoppan): "ciluvagyok, hová tettétek a lecsókolbászt?"

(ciluvagyok a kollégiumban tanul a másnapi szigorlatra, hajnali fél 3, ismeretlen közgazdász kollegista srác betoppan): "ciluvagyok, van nálad digitálisz tartalmú szívgyógyszer?"

(ciluvagyok ebédszünetben mikróban melegíti a krumplis tésztát, biztonsági szakember ijedt arccal): "kisasszony, nem látta a múlt havi teljes biztonsági ki/beléptetőrendszer listát valahol?"

(ciluvagyok éppen egy hihetetlenül fontos és sürgős táblázattal cseszkelődik, tanácstalan kolléga beúszik): "ciluvagyok, nem láttad hogy bejött-e a Gábor barátja és nála-volt e az a táska amit Zsuzsi Lacitól kapott?"

(ciluvagyok ötödikesként törióra előtt, ijedt barátnő óriási könnyfátyolos szemekkel): "hol a fogam? hol a fogam?"

(ciluvagyok éppen a kimenő postával vesződik, vezérigazgató rábök a pultra): "ciluvagyok, van tűzőgéped? Elszakadt a gatyám."

(ciluvagyok éppen az egyik kolléga lehetséges elbocsátásáról tárgyal a főnökével zárt ajtók mögött, kedves kollegina bekukkant): "ciluvagyok, én hány forintos kajajegyet rendeltem?"

a sor folytatható

a végtelenségig

de egyszer mindenre tudni fogom a választ, ígérem.

ahogy nézelődtem nem csekély és tengersok színű zenei gyűjteményemben, szemet szúrt egy nagy-nagy kedvencem: Hosszúlábú asszony (Hobo és Deák Bill Gyula közös kis szösszenete).

Kedves egészségetekre, a szöveg magáért beszél.

Hosszúlábú asszony
 
Hosszú lábú asszony, téged meg kell kapnom ma még,
Hosszú lábú asszony, téged meg kell kapnom ma még,
Mondd meg, mit kell tennem, mi az, ami neked elég!

A szemedbe nem nézek, utolér a végzet, igen,
A szemedbe nem nézek, sötét, mint a végzet, igen,
Legyen, ahogy kéred, tudom, nálad nincs kegyelem.

Rövid az ágyad, kilóg a lábad.
Hideg a talpad, mint a jég.
Üresen áll a kályha és gyorsan jön a nátha, mint a vég
Bújj csak ide ne félj, mert nincs itt senki más, csak én
 
Hosszú a lábad, túl nagy a szájad
Ha kell, ha nem, te mindig beszélsz
Tőlem kiabálhatsz, befogom én a szádat, be én!
Hosszú lábú asszony, levegőt az orrodon vegyél!

Bármit kérhetsz,ha van rá pénzed, a többi rajtad áll.
Ha kell maradok, ha nem, hát lepattanok babám,
De megértem én azt is oh, ha holnap este
oh ha holnap este más ágyában hálsz

Néha amikor kedvem lenne valakinek módszeresen apró szilánkokra törni az arccsontját, meghallgatom ezt a dalt, és máris olyan, mintha megtettem volna:

Rammstein - Asche zu Asche

Hamut a hamuhoz

Meleg test,
forró kereszt
Hamis ítélet,
hideg sír

Itt függök a kereszten
Belémverik a szögeket
A tűz megtisztítja a lelkemet
És csak egy maréknyi
hamu marad

Visszatérek
tíz napon belül,
Mint az árnyékod
és vadászni fogok rád

Titokban feltámadok
És kegyelemért fogsz könyörögni
Aztán beletérdelek az arcodba
És ujjammal a hamuba túrok

Hamut a hamuhoz
és port a porhoz

A női lovagot úgy hívják, hogy lovagina?

nem jó

Visszagondolván a másnapos bejegyzésre, néha van olyan másnap is ami kevésbé lírai, ezt is meg kell említenünk a rend kedvéért. Ebben segítségemre van kedves barátom, Nyomdász.

"10:15 Nyomdász visszanyeri eszméletét - fúú a szám olyan szagokat ereget magából mintha meghalt volna benne egy ezred katona, az összes ízületem fáj és az agyam majd szétszakad, szinte érzem hogy az agyamból tegnap este elittam úgy 20 dekát

felül az ágy szélére dörzsöli a szemét, majd lenéz a földre, szinte előtte a kép ahogy éjszaka hazaérve ráncigálja le a ruhákat magáról, egy kisebb ruhahalom a földön, de mit keres bent a cipőm a szobában,

nah mindegy,

majd széttúrja a ruhahalmot és nyugodtan rábólint, megvan minden ruhám ez már nem rossz,

belenyúl a farmerja bal farzsebébe amiben egy összegyűrt ezrest, egy kétszázast és egy 20-ast talál, ohh még pénzem is maradt,

belenyúl a jobb farzsebébe ahol ott a pénztárcája, iratok megvannak, pénzügyileg üres :)

majd a jobb első zsebbe cigi öngyújtó, aztán a bal első zsebbe ami üres - hupsz asszem elhagytam a telefonom, de szobában körülnézve megtalálom az ágyam mellett lévő kis komódon van letéve,

aztán tovább keresek - szemüveg hol lehet? Hát a sapkám alatt azt is meglelem majd kimegyek a fürdőbe, megmosom az arcomat, visszajövök, bekapcsolom a gépet és lőn."

korábban megenni az ebédet

átforrósodott homokban mezítláb menni

egyszerre 15 szem cseresznyét a számba tömni

beleszimatolni a frissen nyomott színes magazinba vagy könyvbe

jéghideg vízzel leönteni a tarkómat

olvasás közben kakaót inni

kinevetni a műmájereket

utánozni a főnök legutóbbi nagybeszédét

anyukámmal angolozni

nézni ahogyan apu metszi a szőlőt

meggyúrni egy kutya puha füleit

beletúrni a fenyőillatú fűrészporba

köszönni reggel a buszsofőrnek

hallgatni ahogy csilingel a karkötőm

telefonálás közben firkálgatni

addig állni a zuhanyzóban amíg el nem fogy a forró víz

annyira nevetni hogy másokra is átragadjon

álmosan belefúrni a fejemet a friss párnahuzatba

sok van

Annó kiskoromban, a boldogult 90-es években (ciluvagyok csak 10 éves) hallottam először ezt a kifejezést: szkreccselni. A bátyám hozta a köztudatba azzal, hogy nagy rapper volt (14 évesen) és láttuk az akkor vadiúj MTV-ben, hogy a sok fekete csávó tolja a szöveget és közben a dj szkreccsel. Nanáhogy mi is megirigyeltük a jó kis viki-viki-viki-veszt hangot, egyből előkaptuk apukám Bangó Margit bakelitcédéjét, felcsaptuk a Hungaroton lemezjátszóra és mi is próbálgattuk az oda-vissza sikálást. Apukám akkor kapott majdnem szívrohamot, amikor körülbelül 5 másodperc VIKI-VIKI-VIKI-VESZT után a szobába berontva azt látta, hogy két csemetéje barmolja szét a családi zenerendszert. Nem tudtuk elmagyarázni, hogy ez pontosan miért is jó, hiszen apukánk nem nézte az MTV-t és őt nem is nyűgözték le annyira a nagy fekete kövér DJ-k, mint minket. (akkoriban egy ideig Madonnára akartam hasonlítani).

Azóta a szkreccs kissé átalakult, de most hallottam egy dalt, amiben szkreccs van; a slusszpoén az évszám: 1976. Már akkor kenték az ipart a fekete kollégák.

Ez az ős funky dal pedig nem más, mint a Brothers Johnsontól a "Get the funk outta my face". Itt meghallgathatjátok, keressétek a szkreccset 04:12-nél:

Ha valaki korábbi szkreccset tud mutatni, annak jutalom jár!

Sok háború, harc, vita, árulás és gyilkosság volt már a történelem során, sokféle céllal és indokkal, de talán a leggyakrabban a szabadság miatt.

Nézhetjük akár a forradalmakat ahol egy elnyomó másik nép rabigája alól akar szabadulni egy nemzet, nézhetjük a vallásszabadságot amiért keresztes hadjáratok sora és iszonyat dzsihád indult, nézhetjük a munka malmában megtört emberek évente 23 napnyi szabadságát vagy akár az állatkertek rácsai közt raboskodó fogoly tigriseket (akik ugyan a vadonban 1 nap alatt éhen pusztulnának). Nézhetjük Mel Gibsont a Rettenthetelen című filmben, ahol utolsó halálhörgése az, hogy "Szabadsáááááág!", nézhetjük a Remény rabjait ahol évtizedeken keresztül tervezi a rab kiszabadulását a börtönből és nézhetjük a pártok-cégek-szervezetek díszes mottóiban agyoncsépelt "szabadság" szót. Szabad országban szabad ember azt csinál, amit szabad.

Szerintem az igazi szabadsághoz egyáltalán nem kell ilyen. Az igazi szabadság együtt jár a mindennapokkal, nem hirdeti magát, nem tolja az arcát az arcodba, nincs szüksége hangzatos jelmondatokra. Az igazi szabadság a gondolataidban, a lelkedben, a tetteidben él. Aki boldog, az szabad. Aki önmaga lehet, az szabad. Aki a legrosszabb helyzetben, a kényszerdöntések súlya alatt is fel tudja vállalni az életét, a maga igazát, az szabad. Aki úgy boldog, hogy ettől mások is boldogok, az szabad ember.

Ha a lelked szabad, jó úton jársz.

Én szabad ember vagyok.

Poroltót minden egérnek!

Ma vettem egy cipőt.

Na de ne rohanjunk ennyire elébe a dolgoknak, csak szépen sorjában.

Úgy kezdődött, hogy a hétvégén hazavágtam a kedvenc csukámat, így kénytelen voltam nekivágni a citynek valami újabb kis kedvenc után kutatni. Első utam természetesen az olcsó konfekció Mekkájába, az Újpesti Skálába vitt. Itt már korábban is sikerült egy-egy remek ruhadarabbal megörvendeztetnem magamat, és már korábban, kábé januárban szemet vetettem Rá, a Kicsikére. Szórakoztatóan csúnyácska cipőt képzeljetek el, zöld-bordó-fekete színkombinációban, zöld cipőpertlivel, gumiabroncs-jellegű talppal, bucimaci orral. Egyből odasompolyogtam, tapogattam, forgattam, nézegettem, visszaraktam. Tovább nézelődtem, de valahogy nem tudtam a fejemből kiverni a Kicsike képét. Biztos voltatok már úgy, hogy minél jobban nem akartok valamire gondolni, annál jobban gondoltok rá. Gyorsan el is mentem a cipőosztályról és a gatyák közé vetettem magam.

Snitt, eltelik két hónap, ezúttal valami terítőt vagy mit akarok nézni. Újpest, Skála. Vonz a cipőosztály. "Abból gond úgyse lehet, ha csak megnézem, ott van-e még" - gondoltam. Ott volt. Negyvenes, zöldbordófekete, csúnya. Ezúttal továbbmentem: felpróbáltam. Bazijó. Levettem, visszaraktam a dobozba, majd az ölembe vettem és csak néztem. Fejben végigpörgettem a ruhatáramat, hogy mihez lehetne felvenni, természetesen semmihez mert mindenhez borzasztó rosszul áll. Visszaraktam, elsiettem, nehogy kísértésbe essek.

Na így jutottunk el tehát a mai naphoz, szegény elhalálozott lábbelim helyett újat kell szerezni - adja magát a tény, hogy valahol a Kis Csúnya utánam sikoltozik a Skálában, így muszáj volt oda mennem. Immár célirányosan, nyugodt szívvel egyből a cipőrészleghez mentem, sehallselát, kerestem a Csúnyát. És igen, ott volt, mosolygott, rám várt. Próbáltam neki nemet mondani, mindenféle cafka kis egyéb cipellőkre rábeszélni magam, normális színűre vagy csak normális fazonúra, de nem. 45 perc hiábavaló küzdelem után megadtam magam a Sorsnak, belebújás nélkül felkaptam a Cipőt (Negyvenes. Zöldbordófekete. Csúnya.), kifizettem, leléptem. Most boldog vagyok.

Lányok, higgyetek a női ösztönnek! Ne érdekeljen, hogy magas sarkú, flitteres, tépőzáras vagy hernyótalpas, engedjetek a csábításnak! Boldogok lesztek.

Slusszpoén: itthon megnéztem a blokkot, amin szerényen csak ennyi áll:

"fiú félcipő"

Csak annyit tudok mondani:

HAAAAAAA-JRÁÁÁÁ KIIIIS-PEEEST!!

Ha borult a kedved, hallgasd ezt: 

Sneaker Pimps - Spin Spin Sugar

Ha jó a kedved üsd a tenyered (csitt csatt)

Ha jó a kedved üsd a tenyered (csitt csatt)

Ha nem jó a kedved, hallgasd ezt:

Funkhouse Express - Music makes you move

Ha jó a kedved üsd  tenyered (csitt csatt)

Ha jó a kedved üsd  tenyered (csitt csatt)

Ha nem jó a kedved, halldasd ezt:

"...tudod a srác olyan alacsony volt, mint a krumpli hanyatt döntve."

Olyan régen történt meg velem, hogy már le merem írni.

Büszke kisötödikes koromban (10 évesen) éppen szeptembert írunk, visszatértünk az iskolába, de még szívünkben a zabolátlan nyári szünet minden duhajsága zizeg.

Kedves rosszcsont barátosném (nevezzük Zsófinak) büszkén mutatja nekünk fogsorát, melyet vastag üvegsín borít: a játszótéren a hinta még júniusban szájba lökte úgy, hogy tövestől kitört a legelső foga. Ha időben visszaültetik, néhány hetes üvegsínezés mellett visszanő az emberi fog - ezt akkor tudtam meg. Zsófi boldogan meséli, hogy másnap leveszik 6 hét után az üvegsínt. Örülünk.

Másnap.

Zsófi fogáról lekerült a sín, megmaradt, visszanőtt. Ezt megünneplendő fogócskába kezdünk törióra előtt, aholis beterelem egy sarokba és hirtelen megcsikizem. Erre minden normális ember normálisan reagálna (odarúg, visszaüt, sikoltozik), de Zsófi nevetve leguggol. És ez nagy hiba volt.

Akkoriban ugyanis reneszánszukat élik a különböző neonszínű műanyag karabíneres kulcstartók, egynek én is büszke gazdája vagyok, amit az övemre csíptetve hordok. Zsófi foga pedig félúton beleakad a kulcstartómba.

Snitt.

Zsófi felpattan, keze a szájára szorítva, hatalmas szemében rettegés, csak annyit nyöszörög: a fogam, a fogam. "Ó bammeg" gondolom, "letörött a foga." Amikor elveszi kezét a szájától, látom hogy nagy a gáz: nem egyszerűen letörött, hanem tövestől kifordult a vadiújan visszanőtt foga.

Snitt - életem legszürreálisab élménye következik.

Keressük meg a fogat!

Osztálytársaink komótosan, minden különösebb csodálkozás nélkül óvatosan lerázzák  nadrágjukat, megemelgetik a táskájukat és felmásznak a pad tetejére, nehogy összetapossák a fogat, amit Zsófi 3 perc térden csúszkálás után meg is talál, majd felmutatva megkérdezi:

- És mit csináljak vele?

10 éves fejem minden kis logikáját összeszedve csak annyit tudok kinyögni:

- Csupa hajszál meg szösz, szerintem mosd le.

Ekkor végszóra betoppan a töritanár, az osztályfőnök, az igazgató, a gyermekvédelmis és a konyhásnéni, akik a beálló síri csendben rám zúdítják minden létező fenyegetésüket és szidalmukat, én halálra merevedve állok, leszegett fejjel. Tudom, vége az életemnek, belőlem soha nem lesz semmi, örökre elcsúfítottam a barátnőmet.

Utólag derül ki, hogy az emberi fogat mindeképpen nedvesen kell tartani ha kiesik (tejben vagy vízben), így lényegében kicsiny gyermeki logikám ismét megmentette Zsófi fogát az örökkévalóságnak, de ez lényegtelen, a konklúzió egy igazgatói rovó az ellenőrzőmben (Osztálytársa testi épségét veszélyeztette) és év végi kettes magatartás volt.

Azóta rettegek a fogorvostól és minden olyasmitől, ami fogakkal vagy azok kitörésével kapcsolatos, és igencsak rossz néven veszem, amikor valaki ezt  félelmemet bagatellizálja.

Hasonlatos "életem-leghorrorabb-sztorija" kommentek jöhetnek...

Egyik éjjel kissé fura élményben volt részem.

Éppen az igazak álmát alszom, de ködös álmaimból szép lassan felocsúdva azt hallom, hogy Szellő István a fejemnél állva beszélni kezd. Óra ellenőriz: 01:37.

Még e kora hajnali delíriumomban is egyértelmű, hogy itt valami nem stimmel, hiszen Szellő Istvánnal semmilyen kapcsolatban nem állok, úgyhogy keservesen nyöszörögve kitapogatom a papucsomat és nekiváok az éjszakának.

Mint kiderül, a szomszéd A. néninek pontosan az ágyam fejénél helyezkedik el a tévéje, mindössze 7 cm-re az én álomra vágyó fejemtől. Tekintve, hogy a néni szinte teljesen süket és a hallókészüléke elemeivel is szeret spórolni, mindent maximum hangerőre állít, mint az jelen esetben is történik.

Pulcsit húzni a pizsire, ki a folyosóra, kopogtatás. Csend. Pontosabban Szellő István értekezik a BUX indexről. Erősebb kopogtatás. Dörömbölés, könnyed rugdosásokkal kísérve. Semmi. Szellő István témát vált: iskolareform.

Kezdem elveszíteni amúgy is elég hiányos türelmemet, de óriási felismerés jön: ha a néni Istvánt sem hallja, akkor kizárt, hogy az én szerény jelzésemre felébred. Innentől kezdve csüngök István szavain, a hatásszünetekben rávágok egyet-kettőt az ajtóra, most már ököllel.

Motosztálás, "miaz? kiaz?" kulcs csörög a zárban, álmos néniarc az ajtórésben.

- Csókolom A. néni.

- Elaludtam a tévén.

- Hallom ám, A. néni.

- Micsoda? Mit mondasz? Nem hallom.

Legyintek. Azt elég látni is. Mogorván bemegy a lakásba, félbeszakítja István monológját a Nyomdász által okozott kaliforniai erdőtüzekről és visszafekszik aludni.

Én is.

És várom, ma éjjel melyik híresség áll majd az ágy mellett.

Ha valaki nincsen magánál, akkor hol van?

Néhány férfi úgy gondolja, hogy a nők csak hisztiznek és nem bírják a fájdalmat. Arra kérném őket, legyenek kedvesek egyszer epilálják le a hónaljukat. 

Köszönöm.