Mindig utáltam azokat a könyveket és filmeket, amiket mindenki nagyon szeret, mindenki idézget belőle, amire mindenki rákérdez hogy láttad-e már (olvastad-e), és amikor szemlesütve bevallod, hogy nem, úgy néznek rád mint egy csecsemőgyilkosra... Ilyen pl a Matrix, a Star Wars vagy akár a kis köcsögarcú Harry Potter. (van egy nagyon jó paródia-honlap is, nézzétek meg!) Ez így is volt egészen addig, amíg meg enm néztem/el nem olvastam a fent említett műveket. Azóta én is megtértem, fennen hirdetem a konformista szórakozási témák felsőbbrendűségét, falom a Potter-könyveket, elmélyülök a Matrix világában, mondogatom hogy "az Erő veled van" meg ilyenek. Olvastam viszont egy-két olyan dolgot a Potter-jelenségről, ami akár még elgondolkodtató is lehet:
1: Benedek pápánk sátáninak titulálta, ki akarja tiltani az életből, eretnekségnek nyilvánítani. Miért? Mert sok embert foglalkoztat? Mert szórakoztató? Mert így a gyerekek sokkal inkább hisznek a varázslásban, mint az isteni eredetű csodákban? Mellesleg ha tényleg elolvasta volna mondjuk az ötödik kötetet (H. P. és a Főnix Rendje) akkor tudná, hogy nem csiribí-csiribá az egész. Ez a rész pl tele van konspirációs elméletekkel, megjelenik benne a korrupció és a bürokrácia, szóval az általa féltett tizenkevés éves korosztály igencsak nehezen érthetőnek érzi a könyvet. Épp ezért élvezetes a nagyobb korosztályoknak, akik meg már azért különbséget tudnak tenni fikció és valóság között, értik a mélyebb dolgokat is.
2: Az emberek minden egyes újabb kötet kiadásakor megbolondulnak, most pl júl 16-án dobták piacra a 6. részt (H. P. és a félvér herceg) angol nyelven. Amerikában lövöldözés(!) is történt, lefizetett nyomdai munkások, beépített újságíró-nyomozók, rendőri őrizet és egyebek... Lehet, hogy Benedeknek mégis igaza van...?
