Szintén velem történt, szintén exhapi társaságában.
Rekkenő nyári hőség, Budapest, 32-es busz, tömeg, dugó, zárt ablakok, izzadtságtól csatakos hónaljak mindenfelé, amerre a szem ellát. Utazunk, fuldoklunk, nekem már kapaszkodó sem jut, ezért nekidőlök a srác oldalának. Ő mögöttem átnyúlva kapaszkodik, keze kábé 3 centire a számtól. Még meg is jegyezte, hogy milyen vicces, úgy nézek ki, mintha a számból kinőtt volna egy tenyér. Erre én huncut módon elkezdtem harapdálni a kezét, csak úgy játékosan, erre a kéz egyszerre elhúzódik. Ránézek a srácra, mi a baj, fájt, vagy nyűgös, vagy mi van?? Ő hatalmasra kerekedett szemmel bámul vissza rám, óriási döbbenet, mit csinálsz? Akkor veszem csak észre, hogy a kéz nem hozzá tartozik, hanem egy vadidegen nénikéhez, aki megütközve mered rám és a kezét dörzsölgeti. Űberkínos volt a szitu, még csak el sem süllyedhettem, a következő megállóig még vagy 5 percet szobrozni kellett a tömegben, általános derültség, én balra el.
