Mindig ez van
mikor így kimerülök
segítségért nyújtott kezemet
lerázzátok magatokról
A Győztes nem lehet sebesült
mert akkor már senkinek sem kell
- nem erős többé
csak egy vacak kis bohóc
elkenődött arccal
Megfagyott a mosoly, könny-ízű a csók
elfogytak a napsugarak, a távlatok
csak közönyös közönség marad
ülnek körülöttem
és nem látják, hogy az agónia nem színjáték
némán ülnek, és rossznak tartják a tréfát
a bohóc pedig hever a fűrészporban
nem mozdul
nem lélegzik
nem nevet
- mert nem él
