Szerintem a vadászgörények (mint például Guszti görényünk) valami különleges érzéket fejlesztettek ki az emberek idegeinek borzolására. Tényszerűen: mióta fűtünk, Guszti naponta kb 1,5 órát rázza a ketrecét, vígasztalhatatlanul. És akkor enni adunk neki, és akkor megeszi, és alszik egy fél órát, hogy utána kipihenten rázhassa tovább az ajtót. Ha meg szabadon szaladgál a szobában (minő alliteráció! oh), akkor 4 perc után bebújik a frissen mosott ágynemű közé és azonnal elalszik.
Direkt minket szívat.
Nagy arc, imádom.
