Óriási sajnálatomra a Nagy Hangyafarmos Igazsághoz hozzátartozik még egy hír:

A hangyákat sajnos sikeresen kiirtottam.

Etettem őket mézes vízzel, mint eddig, de valahogyan mégis kimaradt a legfontosabb: a kolónia nyirkosan tartása. Nem voltam itthon egyik hétvégén, és amikor kerestem a felszínen posztoló őrszemet vagy a csinos kis kupackákba rendezett tojásokat, nem láttam semmit. Próbáltam még fecskendővel a kialakított kis gumicsövön keresztül nedvesíteni a földet, de sajnos későn. Még abban bíztam, hogy esetleg a királynő lehúzódott valami mélyebb rétegbe, ahol minden maradékát összeszedve kiböjtöli 3-4 hétig, de sajnos azóta sem láttam se hírét, se hamvát.

És mivel ez már jó másfél-két hónappal ezelőtt történt, azt hiszem hivatalosan is bejelenthetem:

képtelen vagyok a világ legigénytelenebb, legegyszerűbb élőlényét életben tartani. Lehet, hogy beinvesztálok egy Kettes Számú kolóniára, és most már nem lasius nigerre, hanem valami sokkal nagyobbra esik a választás, amelyik nagyobb, jobban láható/idomítható (nem) fajra esik a választásom.

Számomra is felfoghatatlan, hogy Guszti görény hogyhogy fantasztikusan érzi magát társaságunkban immár harmadik éve...

Új projectet találtam ki (újabb kiirtandó állatfaj):

ARANYHAL.

Már van is három, meg két alganyaló, akikről kiderült, hogy igaziból páncélos törpeharcsák és baromira nem esznek algát, meg két almacsiga, akik viszont kis p.nci-szerű szájukkal szorgalmasan nyalják az üveget. Az tuti, hogy őket nem fogom kiszárítani.