Hát a pofám leszakad.
Hiába nincs tévénk, elkövettem azt a balgaságot, hogy a hírkereső.hu-n híreket olvastam. Most a legújabb, hogy egy kis szemét tizeniksz éves senki megrúgta és a táskájával megverte az 52 éves tanárnőjét.
Mint volt tanár, hálát adok a Jóistennek, hogy kikerültem ebből a mocsokból és fertőből, amit a tizenévesek 80 százaléka képvisel. Mert ez nem egy elszigetelt jelenség, hanem szinte fásultan tudomásul vesszük, hogy anyuka (mondjuk ki: cigányok) bemegy az iskolába harmadmagával és jól megveri a pedagógust és/vagy igazgatót, ízlés szerint. Ha az én gyerekem bármi ilyesmit csinálna a tanárával, letörném a kezét. Hogy képzelik? Hol élünk? Meg a szülő simán lehülyézi a tanárt a gyerek előtt. Megalázzák azokat az embereket, akik elvileg a szemük fényét, a gyereket hivatottak okosabbá, emberségesebbé tenni.
A tanárok meg szolgalelkek, nem szedik össze magukat, nem mondják azt testületileg, hogy "eddig és ne tovább", hanem halvány elnézéstkérek! elnézéstkérek! közepette meghátrálnak és szép csendben beveszik a Frontine-t, haladóbbak a Xanaxot. Hát köszönöm, nem. Én kikérem magamnak az összes pedagógus nevében, én már nem reszketek a havi minimálbért épphogy meghaladó kis fizetéském miatt, én nem lapulok szorosan a fal mellett nagyszünetben TANÁR létemre, én nem fogok idegösszeomlást kapni 30 évesen, nem kell szó nélkül tűrnöm, hogy a sztárügyvéd apuka közli, hogy "magát megveszem kilóra", nem kell elfogadnom, hogy Hiller István meggyilkolja a magyar oktatást, nem fakadok sírva otthon 15-én, hogy máris elfogyott a fizetésem és nem kell a frusztrált igazgatók és megtört kollégák között végtelen hosszúságú tantestületi üléseken gúzsba kötött kézzel elviselni az újabb és újabb pánikszerű döntéseket. Hát nem.
Ragozhatnánk akár az egész közszférával, az egészségüggyel, rendőrséggel kapcsolatos skandallumok hosszú és változatos sorát, de ezt most nem fejtem ki, mert ugye a rendőrökkel sokkal kevesebb dolgunk akad, mint az oktatás intézményével - szerencsés esetben ugye mindenki járt iskolába, vagy mindenkinek jár az unokája/kistesója/kisfia/unokahúga iskolába, nem? Hát mindegy, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik napi 6-7 órában foglalkoznak velük, szeretik őket, elmagyarázzák az élet dolgait, megtanítják őket írni-olvasni, meg mindenre amit egy embergyereknek tudnia kell?
Kicsit üljetek le, gondoljátok át Ti is, hogy mikor mondtátok a gyereketek tanárainak, hogy "tanárnő, köszönöm, hogy odafigyel a gyerekemre és szereti őt"? Diákként, volt diákként hányszor mondtátok azt, hogy "köszönöm"?
Kitartás, volt kollégák. Ne süssétek le a szemeteket.
Mai eszemmel egyszerűen kamerákat szerelnék a tantermekbe, kérdéses esetekben egyszerűen levetíteném egy-egy óra anyagát a szülői értekezleten, hogy lássák egy kicsit: miért és hogyan jutunk el oda, hogy Pistike megveri, pofonüti, oldalba rúgja, szidalmazza a tanárát, egy felnőtt embert.
Nem kérek elnézést a kirohanásért; épp elég szomorú hogy mostanában csak ilyen stori jut az eszembe.
