Eljutottam arra a szintre, abba az életkorba, amikor már százszor meg kell válogatni, mivel töltöd az idődet, az életedet, az energiádat. Mostanra már rádöbben az ember, milyen észrevétlenül megy is el egy hét.
Na, ebben a Nagy Filozofikus Életszakaszban ütött be nálam a heiderménkű a Modern Warfare 2 nevezetű háborús gyilokjáték személyében. A cél az, hogy a csapattársaiddal egyetemben az ellenfél csapatát kiirtsd a lehető legrövidebb idő alatt, mindeközben téged ne kapjanak el: fossad a golyókat, hintsd a nehéztüzérségi támogatást, lődd ki orvlövésszel a lopakodó sunyikat és még tartsd is szóval a világot.
Ez eddig egyszerűnek is tűnhet, de nem az. Az elmúlt 2 hét nagy-nagy tanulságai:
- ez egy bazinehéz játék,
- a világ tele van olyan emberekkel, akiknek ugyan a nevét nem tudod, mégis bármikor tiszta szívvel segítenek belőled profi gyilkost faragni,
- iszonyú mennyiségű humorérzék szorulhatott belém, különben nem tudnám elviselni, mennyire béna vagyok (még)
- nem csak tévézésre lehet naponta 1-2 órát rászánni
- illetve ha lány vagy, a profik hajlamosabbak elnézni neked a bénázást és még tanítani is elkezdenek :) amiért ezúton is köszönet illeti: K87, Capo, Keeper, meteor, RepLay, PapaCaesar, peterson és Nyomdász kollégákat
de inkább: itt
