Sok háború, harc, vita, árulás és gyilkosság volt már a történelem során, sokféle céllal és indokkal, de talán a leggyakrabban a szabadság miatt.
Nézhetjük akár a forradalmakat ahol egy elnyomó másik nép rabigája alól akar szabadulni egy nemzet, nézhetjük a vallásszabadságot amiért keresztes hadjáratok sora és iszonyat dzsihád indult, nézhetjük a munka malmában megtört emberek évente 23 napnyi szabadságát vagy akár az állatkertek rácsai közt raboskodó fogoly tigriseket (akik ugyan a vadonban 1 nap alatt éhen pusztulnának). Nézhetjük Mel Gibsont a Rettenthetelen című filmben, ahol utolsó halálhörgése az, hogy "Szabadsáááááág!", nézhetjük a Remény rabjait ahol évtizedeken keresztül tervezi a rab kiszabadulását a börtönből és nézhetjük a pártok-cégek-szervezetek díszes mottóiban agyoncsépelt "szabadság" szót. Szabad országban szabad ember azt csinál, amit szabad.
Szerintem az igazi szabadsághoz egyáltalán nem kell ilyen. Az igazi szabadság együtt jár a mindennapokkal, nem hirdeti magát, nem tolja az arcát az arcodba, nincs szüksége hangzatos jelmondatokra. Az igazi szabadság a gondolataidban, a lelkedben, a tetteidben él. Aki boldog, az szabad. Aki önmaga lehet, az szabad. Aki a legrosszabb helyzetben, a kényszerdöntések súlya alatt is fel tudja vállalni az életét, a maga igazát, az szabad. Aki úgy boldog, hogy ettől mások is boldogok, az szabad ember.
Ha a lelked szabad, jó úton jársz.
Én szabad ember vagyok.
