Hja, a tengerimalacok... Nagyon vicces kis lények, az már tuti. Nekem is van kettő, két srác, Aurél és Koppány. Tudvalevő, hogy NAGYON OKOS állatok, rengeteg honlap foglalkozik a tartásukkal, a szeretgetésükkel és minden ilyesmivel kapcsolatban, mint például ez itt. Nosza, be is hargeltem magam és vettem kettőt, mindkettő nagyon szőrös, nagyon gombszemű és nagyon aranyos. Állítólag 1-2 hónap alatt megszokja, SŐT, megszereti a gazdáját és érti a nevét. Ez volt 2004 októberében. Jelentem, a malacok azóta is megrekedtek a szénarágás szintjén. Mármint ez az egyetlen intellektuális jellegű tevékenységük. Időnként rámpillantanak azokkal a rettegéssel teli, rohadt aranyos gombszemeikkel és ha megmoccanok, bespuriznak a házba. Ennyi. Most mit csináljak velük? Tényleg tisztára aranyosak, és ebben kimerül minden tudományuk. Nem hozzák be az újságot, nem követik a szagnyomokat, nem tudnak dorombolni, nincs szükségük akváriumra, nem tanulnak meg repülni ráadásul még tojásokat sem raknak. Úgyhogy mindenkinek tudom ajánlani aki valami cukiiiiiira vágyik, mert abban nagyon profik. És olcsóbb, mint egy cicababa cuki kis barátnő, ezt már csak a fiúknak mondom.