Nem is olyan rég, egy messzi-messzi galaxisban, annak is egy Budapest nevű metropoliszában történt eme Eset, mely jól példázza a gyermeki lélek egyszerű nagyszerűségét. A City egyik óvodájába járt egy kisleány (nevezzük mondjuk É.-nek), aki - akárcsak megannyi társa - legszívesebben a Menyasszony-baba nevezetű termékkel múlatta az időt. Egyik reggel É. a szokásosnál is korábban érkezett meg a placcra, ahol Menyasszony-baba már tűkön ülve várta az érkezését. El is kezdtek játszani, É. és Menyasszony-baba, mikoris egy kisebb baleset következtében É. úgy érezte, az orrában van valami, ami nyomja. Gondolta, jó óvodáshoz méltó módon kipiszkálja és némi gömbölygetés után elpöccinti a matériát, de sajnos kiderült, hogy a nevezett cucc állagában nem megfelelő. Vagyis nem is fika, hanem inkább takonyka volt a ludas. Zsepi sehol, óvónéni sehol, kéznél van viszont Menyasszony-baba. Nosza, É. kapva kapott a lehetőségen, és minden lelkiismeret-furdalás nélkül belekente a fikuszt Menyasszony-babába, majd dolga végeztével visszatette a polcra. Elkezdtek szállingózni a gyerekek, akiknek első útja persze az igencsak favorizált Menyasszony-babához vezetett. Itt egyből kiderült a turpisság t.i. Menyasszony-babán egy nagyobb darab fika leledzett. 'Fúj, fúj, fikás!' - kiabálták a gyerekek, ment a borzongás, a rettenet. É. persze hangadóként undorkodott, ezzel az ügy le is zárult.
A tanulság: Sose packázz egy óvodással, nem tudhatod, mire képes.
