...hát igen, ma éjjel ismét meggyőződhettem róla, hogy némely nőtársunk mennyire szívén viseli párkapcsolataink (negatív) változásait! Mindenki ismeri azt a fajta embert (most jelen esetben tekintsük csak a nőnemű egyedeket, de amúgy férfiban is van ilyen), aki egetverő kisebbségi komplexusát csak egy módon tudja elviselni: bezavar másoknak. Ők azok a nők, akiket nem merünk bemutatni párunknak, mert TUTIBIZTOS hogy rámászik és bedobja a csöcseit magát a köztudatba és csak úgy kurváskodik ragyog! Megrázza a haját, végigsimít párunk karján, pofátlanul odadugja az arcát BÁRMILYEN privát beszélgetésbe és humoros(nak gondolt) hozzászólásokkal szórakoztatja a Nagyérdeműt. Tündököl, gyöngyözően kacag, riszálja a seggét és csak úgy csodálja a férfiakat, leesett állal és felhúzott szoknyával. Nem veszi észre, hogy a nagy többség egyszerű kis piócának és/vagy ringyónak tartja őket, lényeg az, hogy Ő csodálja, imádja, ajnározza stb a Férfit. De csakis és kizárólag azt a férfit, akinek párja (felesége, menyasszonya, barátnője, élettársa) van. A szingli pasik nem hozzák lázba, ők maximum csak karompróbálgatásra jók, meg hogy féltékennyé tegye őket egymásra, vagy legalább barátságokat tegyen tönkre, ha már jobb program nincs szombat estére. Kérdem én: a Jóisten hogyan adhatott az ilyeneknek működési engedélyt?
Tulajdonképp szánom és (le)sajnálom ezeket a nőstényeket, főjenek csak a saját bizonyítási kényszerükben. Ők is tudnak róla, hogy milyen szánalmasak, szegénykéim. Maradjanak inkább otthon, tanuljanak meg főzni és nézzenek brazil szappanoperákat, készüljenek csak a Nagy Magányos Öregkorra.
