Öcsi végre HALL! :)
Még vagy egy-két hete Öcsi elment a Luppa-szigetre merülgetni, úszkálni, csajozgatni meg ilyenek. Miután hazajött, elkezdett nem hallani, fület fájlalni, aztán addig fajult a dolog, hogy a fájdalomtól nem tudott semmi normálisat csinálni. A doki azt mondta, hogy külsőfül-gyulladása van, többször visszarendelte fülmosásra meg ilyen vattadugaszokat tömködött a fülébe és gyógyszereket kellett szednie. Az volt a furi, hogy úgy kellett vele beszélni, mint egy öregemberrel: kiabálva, artikulálva, szigorúan csak a "jobbik füle" felé hajolva... Mindig panaszkodtam, hogy nekem sose volt nagypapám (még 22 évesen lelőtték a Donnál az apai nagyapámat, az anyai nagyapám viszont 50 évesen halt meg agydaganatban). Na, most kaphattam egy ízelítőt, legalábbis ami a süketséget illeti.
Öcsinek ma lehetett kiszedni a gézdarabokat a füléből, és engem ért a Megtiszteltetés, hogy véghezvigyem a Beavatkozást:). Hát, élmény; azóta 200 decibellel hallgatjuk a kedvenc dalait, különös nagy hangsúlyt fektetve a magas hangszínre (eddig ez a regiszter volt mazsolás). Eszelős fényben csillogó szemekkel jár-kel a lakásban, mosolyog, hangosan beszél. Meg kongázik. És csörgődobol. Meg telefonál. Én meg lassan megsüketülök, de akkor majd ő szedheti ki az én fülemből a vattadugaszokat.
