Cilu

Egyszer még (mondhatni hajdanában...) háromhetes nyaralásból jöttem haza vonattal a Déli pályaudvarra. Az akkori Kedvessel megbeszéltük, hogy kijön elém és talizunk, hazavisz meg minden. Már nagyon vártam, hőség, fáradtság, meg hiányzott is, a tiszteletére felvettem az utsó tiszta pólómat, benyomtam egy rágót és helyregereblyéztem a hajamat. Leszállok, sehol senki. A srác amúgy nagyon magas volt (203 centi) így elég könnyű volt észrevenni, de mégsem láttam sehol. Már éppen kezdtem volna anyázni, amikor megláttam, hogy nekem háttal az induló(!) vonatok listáját böngészgeti valahol messze, az állomás átellenes oldalán. Még gondolkodtam is, hogy milyen hülye, az érkező részleget kellene néznie... Odaosontam csendben mögé, és hirtelen átöleltem hátulról a derekát és belecuppantottam a nyakába, kérdezvén, "na, ki vagyok?" Erre megfordul, ott áll egy vadidegen (és nagyon rosszarcú) figura, és azt mondja, hogy fogalma sincs ki a fene vagyok, de jöhet még egy ilyen a nyakába, de lehetőleg előlről... Én pedig jobbra el.