Már Csepregi Évi is megmondta, hogy nélkülem üres a Palace Pigalle.
Anyukám csodálatos nő, egy hullámhosszon mozgunk, még a prózaibb témákban is nagyon otthon van.
Történetünk 2001-ben játszódik Párizsban, aholis 18 éves ciluvagyok egy bolondos hetet töltött anyukájával Párizsban, a fény, a szerelem, a vacak omlett és alacsony Jean-Pierre-ek városában. Kiscsikóként csapongtunk-metróztunk-kószáltunk-ámultunk-bámultunk a cityben, a huncut és ezerarcú metropoliszban.
Annak rendje és módja szerint becsülettel végiglátogattuk a Louvre-t, az Eiffel tornyot, a Rodin múzeumot, Versailles kastélyt, a Monmartre-ot, a Sacre Ceourt-t, a Szajna-partot, a Notre Dame-t, és a jeles napon becéloztuk a francia Józsefvárost, Párizs mocskos ki szegletét, a Moulin Rouge szajhákkal terhelt kis környékét, a szexboltok Mekkáját, a Palace Pigalle-t.
Tudni kell róla, hogy évek óta próbálják helyre hozni a Palace Pigalle renoméját, ami elég nehéz küldetés, hiszen szexshopok tucatjai, kivénhedt stricik és örömlányok csapatai járnak Henri de Toulouse-Lautrec nyomdokában, és bár a Moulin Rouge már régesrég nem bordélyként üzemel, a környék kis utcáiban még mindig szinte harapni lehet az olcsón vett szerelem súlyos aromáját.
Nagy izgalommal merültünk hát alá eme kétes, bár kétségkívül izgalmas világban, és mivel szexshopba betérni azért nem mertünk, besasszéztunk egy kisboltba, hogy ha nem is gigavibrátort, de valami különleges mustárt vegyünk.
Ekkor hirtelen belémhasított a felismerés, hogy ha nem találunk egy vécét MOST AZONNAL, akkor én leszek az a lány, aki Párizsban telepakolta a gatyáját. Ránéztem anyukámra, aki azonnal látta a helyzet komolyságát, lecsaptuk a kosarat, kimenekültünk a térre és eszeveszetten elkezdtünk valami illemhelyet keresni.
Találtunk egy hirdetőoszlop-jellegű wc-t a tér kellős közepén, aholis 2 fran behelyezése után könnyíthetett magán az ember. Viszont magyarok vagyunk, arról híresek, hogy WC-ÉRT NEM FIZETÜNK, így cselesen beosontam fizetés nélkül az elektromos ajtón anyu pedig őrt állt. Odabenn nemes egyszerűséggel egy koszos kapaszkodó fogadott és a földön egy 15 cm átmérőjű lyuk (ennyit a nyugati WC-kultúráról, gondoltam magamban). Épp rám tört a megkönnyebbülés, de nem számoltam az elektromos ajtó azon tulajdonságával, hogy ha nem etetik meg pénzzel, akkor nem is csukódik be. Pontosabban fél perc elteltével szélesre tárul. Esetünkben pontosan ez történt: kapaszkodom a csupa mocsok kapaszkodóba, másik kézzel nadrág tart, táska magasra emel, koncentráció és célzás, cipőre vigyáz, gondolatban papírzsepi után kutat, gyomorcsikarást fogösszeszorítva kibír, a WC-ajtó pedig - sssssssssshk - lassan kinyílik, mint a függöny az operaház egyik nagynevű produkciója előtt.
Aki akar izgalmas élményt, csak próbáljon ki egy hasmenést a fenti körülmények között; sokkal olcsóbb, mint a bungee jumping, nem halálos mint a siklóernyőzés, nem lehet rászokni mint a kokainra, és garantáltan felejthetetlen.
Snitt, eltelik 9 év.
2010, ciluvagyok nosztalgiázni megy Párizsba az anyukájával.
...és igen, Palace Pigalle, kurvanegyed, két magyar nő pedig nem a Moulin Rouge-t keresi, hanem boldogan pózol egy ütött-kopott, mocskos WC előtt.
