A mai napon elérkezett a lélektani határ: megválok Düdütől. Nagyon fáj érte a szívem, de nem tehetek mást. Milyen fura az emberi elme: úgy érzem, hogy ha nem gondolok rá, nem fog fájni... habár ha belegondolok, ez a módszer a fogorvosnál sem szokott bejönni:). úgyhogy most kényszeresen nem agyalok azon, hogy az eladásnál is istentelenül át fognak baszni, meg a nosztalgikus emlékhullámoktól is igyekszem elzárkózni, de persze ez egyáltalán nem megy. Ha valaki szerető és jó gazdija lenne egy 33 éves jószágnak, keressen meg minél hamarabb.
Megválok Düdütől
2005.11.10. 20:56 ciluvagyok
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ciluvagyok.blog.hu/api/trackback/id/tr341988700
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
