Mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik néha gondban vannak az igazmondással. Nem feltétlenül szándékosan, gonoszságból hazudnak, hanem csak így izgisebb, viccesebb, hihetőbb az élet. Következő storink szereplője, T. éppen ilyen figura. Előre bocsájtanám, hogy személyesen nem ismerem, de ha valaki a storiban ennenmagára ismer, vegye fel velem a kapcsit.

Tehát térjünk vissza T.-hez, azaz az őáltala elmesélt "valóságnélküliséggyanús" történethez. Az 1990-es évek vége felé járunk. T. egyszerű tizenhatéves sihederként épp a zaklatott punk-korszakát éli, miközben hébe-hóba eljárkál dolgozni (??) egy hajógyárba. Itteni komoly(?) munkásságáról túl sokat nem mesélt, a legfontosabb momentum az volt, hogy egyszer véletlenül leöntötte a haját egy nagy adag csónaklakkal. Barátunk nem az a típus, aki egy ilyen szituációban bepánikolna, ő inkább annak örült, hogy ezentúl igencsak ütős és kőkemény punk-taréjjal büszkélkedhet. Este el is ment a törzshelyének számító kocsmába, ahol némi italozás után olyan szerencsétlenül szólalkozott össze a kocsmárossal, hogy dühében lefejelte a könyöklőt, és a sziklaszilárdra száradt hajával(!!) összetörte(!) a bárpultot(!). Ha mindez még nem lenne elég a lelkes közönség állának padlóra ejtéséhez, barátunk hozzáteszi, hogy azóta a kocsma vendégei csodálatuknak azzal adtak hangot, hogy a hajjaltörő punkgyerek tiszteletére az adott pult fölött emléktáblát(!) is avattak. Erre varrjatok gombot, gyerekek.