Egyik nagy őrület ami úrrá lett lassan egy éve a Karaoke Brigádon nem más, ming a geokesselés, azaz kincsvadászat koordináták alapján. Egyik nagy para élményünk is ide kötődik.
Épp a Geoszöcske nevezetű pontot próbáltuk megtalálni valahol az M0 körgyűrű környékén Öcsivel és Nonnal. Valahogy beűzött minket a GPS egy lápos-mocsaras tanya mellé, combig érő sár, szemerkélő eső, erős szürkület. Már kb 150 méterre elhagytuk az autót, mikor halljuk, hogy 2 borjúméretű kutya bömbölve rohanni kezd felénk a 200-300 méterre lévő tanyától. Bátor Öcsi egyből a futást javasolta, naná, majd legyorsul két böhöm kutyát, mi? Felmászható méretű fa sehol, jobb híján felkaptam egy husángot és igyekeztem nem berosálni a parától. Mondtam, mindenki stop, maradjunk a seggünkön.
Eddig még valahogy bírható volt a dolog, de ekkor kiáltozás hangját sodorta felénk a hamar feltámadó szél: a tulaj üvöltött a csaholó kutyáknak, hogy sikerüljön visszahívni őket, persze abszolúte reménytelenül. Na, akkor már épeszűbbnek tűnt az Öcsi-féle elrohanós ötlet is, de akkor már az adrenalin-sokktól meg se bírtam moccanni. Aztán a két kutya megtorpant tőlünk 20 méterre, és onnan csaholtak minket. Lassan hátrálva mentünk tovább a láda vélt helye felé.
A két dögöt végre visszahívta a gazdájuk (olyanforma ember, aki ilyenkor a szeneslapáttal tanítja jó modorra a kutyákat ill. az arra kóricáló embereket) és elkezdhettünk keresni. Egész pontosa fél óra múlva adtuk fel; nem lett meg a láda. Szar kedvvel, még mindig a Sátán kutyáitól parázva, de legalább azért szarrá ázva slattyogtunk vissza az autóhoz, mint valami Vert Hadak, és megfogadtam, hogy soha többé még egyszer ilyen hígagyú baromságot, mint kesselés, nem fogok csinálni. Persze azóta már vagy 30 ládát megtaláltunk, de azon az ominózus estén én öregedtem vagy 10 évet. Fiúk, hozzátok a barna gatyámat.
