Mostanában azon tanakodtam magamban, hová gondoljam a Karácsonyt.
Szerintem mindenkinek vannak-voltak vicces, rettenetes, agyonhajszolt, fahéjas alma illatú vagy esetleg meghatódva bőgős ünnepei, nekem első körben az alábbi stori jut az eszembe:
Öcsivel már a harmadik korszakban jártunk (1: hisz a Jézuskában, 2: nem hisz a Jézuskában, 3: ő a Jézuska), tehát már "felnőtt" emberként ránk hárult a fadíszítés és az izzofelpakolás dicső feladata. Apu ilyenkor takarít, anyu főz, mi pedig 27-szer meghallgatjuk Karéj Máriától, azaz Mariah Carey-től az All I want for Christmas is you-t. Végigsakkozzuk a prioritási sorrendet: izzó-díszek-szaloncukor, szaloncukor-izzó-díszek vagy esetleg szaloncukor-díszek-izzó? A második kiló szaloncukor felcérnázása és a fenti díszítési sorrenden való vita után Öcsi előállt a hírrel: gáz van az izzósorral. Persze ilyenkor (dec. 24. délután 4 óra) mindenki érzékenyen reagál egy ilyen bejelentésre, de ugye ne siessük el a dolgot. Ja igen, az izzósor neve Régi Öreg Ronda. Szóval kérdem: mi a gáz a Régi Öreg Rondával? Hát nem ég. Végigcsavargatjuk az összes izzót, erre világít. A 20 izzóból háromról rejtélyes módon tavaly óta teljesen lekopott a festék, gyorsan átsatírozzuk piros alkoholos filccel, átmenetileg jó lesz. Hirtelen megint kialszik a fény: megtört valahol a vezeték. Végignyálazzuk a 6 méter zsinórt, különös figyelmet fordítva a tavaly és tavalyelőtt citromsárga szikszalaggal gyorsjavított szakadásokra. Régi Öreg Ronda megint világít! Szuper, felrakjuk a fára... de nem ér el a konnektorig a vezeték. Hozzunk hosszabbítót! Oké, az van is, de földeletlen a dugaljzat, nem megy bele a falba. Hirtelen ismét kialszik a fény, dühömben hozzávágom a papucsomat a faliórához, de az sem segít; sakk-matt.
Közben szép lassan besötétedik, háromnegyed öt. Feltűnés nélkül lelépünk megmenteni az Ünnepet, szerezni valahonnan egy működőképes izzósort. Régi Öreg Ronda kartonlapra feltekerve várja a sorsát: a sarkon dühösen belevágjuk a narancssárga kukába.
Jelzem, még a sarki kisközértek korát éljük, TESCO közel s távol nincsen, csak mi ketten Öcsivel és az el nem adott fenyőfákat kegyetlenül ledaráló faárusok a Bosnyák téri piacon - mivel az első utunk oda vezet, bízva az érintésvédelmet hírból sem ismerő kínai zugárusok kínálatában. Hát sehol semmi, csak a szecskázógépek buhognak. Kisbolt a Csömörin? Nyista. Valaki közben megemlíti, hogy hallott valami utcai árusról a Kassai térnél, de lehet hogy mégsem, mert az inkább csillagszórókat árul.
Háromnegyed hat, izzó sehol, Öcsivel a kétségbeesés fekete bugyraiban őrlődünk: nem elég, hogy idén véletlenül borzasztó műmarcipános szaloncukrot vettünk, még ráadásul vaksötétben fogjuk a Mennyből az angyalt énekelni... Közben észrevétlenül hazafelé vesszük az irányt, egész pontosan a sarki sárga kukánál kötünk ki. Hat óra. Csendben álldogállunk tanácstalanul, amikor hirtelen meghalljuk Régi Öreg Ronda csendes sóhajait a kuka gyomrából. Öcsivel egymásra nézünk, azonnal tudjuk a megoldást. Gyors mozdulattal vállig beletúr a kukába, én magamat kihúzva, kabátomat enyhén széttárva takarom Öcsit. Némán megyünk hazafelé, kezünkben a kissé telicsikkezett Régi Öreg Rondával, és kimondatlanul is tudjuk, hogy ez a történet örök titokként a sírba fog velünk szállni.
Otthon letisztítottuk, feltekertük a fára, elmondtunk egy Miatyánkot és csodák csodája!, Régi Öreg Ronda még egy utolsó, meghitt és békés Karácsony erejéig fényessé tette az ünnepet.
A következő évben vettünk miniledes, villogós-pulzálós-programozható, éneklős mega-izzósort, ráadásul kettőt is a biztonság kedvéért - mégis, Régi Öreg Ronda valahogy hiányzik.
