Reggel ahogy megyek munkába, egyre furcsább dolgokkal szembesülök.
Az elmúlt hónapban például többször is szemtanúja voltam olyan eposzi harcoknak, amit még J.R.R Tolkien tolla sem volt elég erős megírni: HÉV-utasok kontra 1-es villamos utasai.
Na tehát ez úgy működik, hogy az Árpád híd budai végénél, a Szentlélek téren reggelenként lepásszírozódom az 1-es villamosról kábé 60 utastársammal egyetemben, veszett farkasként küzdve át magamat esernyő-hegyeken, nejlon-otthonkát áruló asszonyokon, óbégatva gyermekeiket terelő anyukákon, fülhallgatóval zenébe merülő srácokon, könyvet olvasva csámborgó bölcsészkollégákon és összeszorított foggal igyekszem magamon tartani a kabátot és vállamon a táskát, nehogy a Többiek lesodorják rólam valamimet. Bukdácsolok lefelé a lépcsőn, végig a vizeletszagú aluljárón, át a biciklisávon, majd megtorpanok a piros lámpánál a kanyarban.
A HÉV (amit nekem is el kellett volna érnem) éppen most okádja ki magából a rengeteg utast, majd sípoló hang, világító lámpa, HUSS!, elmegy. A mogorva utasok (Ők, a HÉVesek) a zebra túloldalán, szintén piros lámpánál várakoznak Velünk szemben. Ahogy bizalmatlanul méregetjük egymást, hirtelen elönt a közösség érzése, hogy IGEN!, én itt vagyok hatvanadmagammal, frissen az 1-es villamosról, óbégatóanyukával, nejlonotthonkásnénivel, bölcsészkollégával, fülhallgatóssráccal egyetemben. Ott ni, szemben az a bácsi fenyegetően meglóbálja az esernyőjét - piha, mit nekünk esernyő! Nejlonotthonkásnéni kezében vesszőkosár van, az simán übereli az esernyőt. Hoppá, az a HÉVes fogatlan férfi ritka nagykötésű, talán le tudja szerelni az óbégatóanyuka két gyerkőccel, a fülhallgatóssrác kiiktatja azt a piszkafalábú HÉVes tinilányt amott, én meg elbánok majd valahogy az egymásba gabalyodott HÉVes szerelmespárral.
Zöld!
Egyszerre lépünk le, hirtelen behunyom a szemem, igen, tolom magam előre, furakodok, hopp egy HÉVes válltáska a vesémben, sebaj GYERÜNK TOVÁBB, előttem óbégatóanyuka megtorpan, beleütközik a fogatlan HÉVes férfibe, nincs idő az elesettekre!, megyünk tovább, szemben jönnek az orkok, bocsánat: a HÉVesek, tumultus, gyerünk! Keményen kihúzom magam, a vállam nekikoccan a piszkafalábú HÉVes tinilánynak, gúnyosan mosolygok, NESZENEKED, miért nem vagy óvatosabb.
Hirtelen megritkulnak az emberek, átérünk a túloldalra, Mi, az Egyes Villamos Bajnokai, kinyitom a szemem, felmérem a károkat. Kisebb karcolás az arcomon (a bácsi az esernyővel mégis megsebzett valahogy!), ketten ráléptek a cipőmre, és azt hiszem valaki leköpte a hátamat, de ebben nem vagyok biztos.
Dolgozok, 8 óra múlva indulok hazafelé, HÉVvel megyek.
Leszállok a Szentlélek téren, 60 bajtársammal együtt, Mi, most már a HÉVesek, megyünk a piros lámpás zebrához. Csodálkozva veszem észre, hogy fülhallgatóssrác velem együtt száll le a HÉVről, a jelek szerint egymáshoz közel dolgozunk...? Cinkosan egymásra mosolygunk, majd behunyt szemmel átzúzzuk magunkat Rajtuk, az Egyes Villamos Bajnokain.
BKV + némi fantázia = Gyűrűk Ura.
