Apukám kiskoromban mindig azt mondta, ha sokáig akartam fenn maradni:

"Este legény, reggel lepény." - azaz ha valaki este nagyon virgonc, másnap olyan lesz, mint a mosott sz.r. Rettenetesen utáltam ezt a kis fricskát, de most már, a korral előrehaladva megismertem a Másnap több arcát is.

Azon méláztam mostanában, hogy hányféle másnap létezik.

Ugye az sokak számára ismerős, amikor egy átiszogatott éjszaka után a Másnap valami iszonyatos fejfájással és sajgó ízületekkel lep meg bennünket - node én nem csak erre gondolok. Minden ilyen tevékenység hagy valamilyen nyomot maga után.

Ha befalod este a maradék tejfölös uborkasalátát és egy kis vörösboros kólával öblíted le, másnap remek élményben lehet részed és megismerheted a "2 óra a kagylón ülve"érzést.

Vagy ahogyan a cigarettafüst beleeszi magát a hajadba egy kocsmai beszélgetés során, másnap reggel a párnán is érezni az este hagyatékaként a hamutartó-szerű szagot; minden szippantás felidéz egy-egy gondolatot az előző estéből.

Vagy ahogyan maratoni moziéjszaka után hazafelé tartva a metrón ülve a fejed oldalra bicsaklik és pillanatokra elalszol, minden egyes kis felébredés emlékeztet az este megnézett filmre.

Vagy amikor este úgy alszol el, hogy az ablakon túl halkan dobol az eső, és reggel már csak annyi marad belőle, amit a hűvös tavaszi hajnal meghagyott - kis pára az autó ablakán, nyirkos fű, kósza maradék tócsák.

Szeretem a másnapokat. Mindig emlékeztetnek valamire.