A nyár (mostani tényállás szerint legalábbis) kegyetlen forrósági faktort ért el. Elviselhetetlen, amikor sorban állsz, alszol, szotyit rágsz, autót vezetsz, főzöl, koncerten vagy, doktorra vársz, körmöt reszelsz, strandolsz meg úgy általában NEEEEM BÍÍÍROOOM! Elég nehéz ilyen körülmények között nőiesnek lenni, amikor az emberlányának még a mellein is folyik az izzadtság, nekem senki ne jöjjön a hülye garantáltanfoltmentes rekszónaérzéssel, mert még ha hatásos is lenne (márpedig NEM az), akkor is: az arcát hogyan bírja rá az ember a nemizzadásra? Na és ebben a Nagy Ragadós Nyárban a legfurább dolog az ölelkezés, szerintem itt dől el, hogy mennyire szereted a másikat (persze ez talán nem a legtökéletesebb döntési szempont, de mindegy...). Gondolj csak bele, ott a Kedves, ott vagy te (csatakosan az egész napi futkosás után) és amikor találkoztok, kissé összeragad a bőrötök... na, az mégis tökjó érzés, meleg ide vagy oda. LEgalábbis szerintem az:). Ez lenne a szerelem?
