Na, nálam ez egy elég kényes téma... Alapvetően 2 dologra jöttem rá igencsak hosszú (mintegy 2 és fél éves) autós tapasztalataim révén.
1: Minden autószerelő sumák! Nem akarok neveket említeni, de pl Bristyán Gábor, aki kizárólag olyan alkatrészeket képes beszerelni a bogiba, amelyek 2 hét elteltével felmondják a szolgálatot. Vagy ott van a Magyar Bogarasok Klubjának elnöke, Szepes Gábor, aki bizonyíthatóan rossz munkát végez, és olyan költségeket számol fel, hogy még a legpofátlanabb autószerelők is leakadnának rajta, ráadásul mindezt a Nagy Magyar Bogaras titulusának égisze alatt. Vagy például Szamosi Árpád autófényező Miskolcon, aki egy olyan konstrukciót sózott rám, amit tulajdonképpen csak a gitt tartott egybe, amíg ki nem lakatoltattam, szintén egy nagy sumákkal. De az a fickó legalább rendes volt, így nem írom le a nevét. Ha összeszámolom jelenleg a bogi olyan árba került, hogy azon 2 másik autót vehettem volna...
2: Az autómnak lelke van! Önálló életre kelt, kábé olyan, mint Herbie, csak nam nyertem vele még semmilyen versenyt, ráadásul nem alakul át meg válik ketté meg ilyenek mint a régi Herbie-filmekben. Néha egyszerűen úgy megy, mint az álom, máskor fejfájással ébred és lehetetlen életet lehelni belé. És ez nem függ az időjárástól, a műszaki állapotától, a forgalomtól vagy tőlem, ez egyszerűen csak egy jelenség. Meghallja ha szidják, megijed a bontó-béli halál emlegetésekor, és akkor összeszedi magát, ha rossz kedve van, akkor kerreg, és ha megtsimogatom a tetejét gyújtás közben akkor az esetek 99 százalékában pöccre indul:). Ezért még érdemes bogit tartani. Eddig sehol nem hagyott cserben, maximum itthon, de az meg nem számít. Ja, a neve Düdü, ha látjátok a városban, integessetek neki, nagyon boldog lesz.
