A mai nappal ismét többet többet tudtam meg a kutyám lelkivilágáról, íme ő:
Alfa.
Szóval azzal kezdődött, hogy nagyon szeret ráállni az ember keresztbe tett lábára, ilyetén módon a hasát és a mellkasát a lábfejjel enyhén masszírozni kell. Ez egészen addig így is folyt, amíg tavaly észre nem vettem, hogy valami duzzanat van az egyik cicijénél. Anyu persze egyből azt mondta, hogy tuti rákos daganat, ezért a nagy ijedtségre el is vittük állatorvoshoz. Ő megfogta az említett testrészt, majd ránk nézett és azt mondta, hogy álterhes a kutya, majd szavainak némi tej kispriccentésével adott nyomatékot. Kicsit ledöbbentünk, hisz a buksi akkor még csak 1 éves volt, nagyon beleélte magát a macska babusgatásába szerintem. Idén nyáron (azaz most) ismét megereszkedtek a cicik, ismét állatorvos, ismét álvemhesség, ismét tablettákat beadni, ismét elérzékenyült mosolyok, "jaj de kis aranyos, kisbabákat szeretne". Egészen addig, amíg tegnap délután olyan tankcsapdát nem ásott a kifutójában, hogy térdig álltam benne. Leszidtuk, rettentő bánatos és bűnbánó arcot vágott, gondoltuk megértette az ejnyézést. Ma reggel arra értem haza 7:20-kor, hogy a Művésznő nyakig sárosan csörtet elém a kapuhoz, olyan arcot vágva, mint aki éppen a szekrényben bújkáló meztelen postást próbálja kimagyarázni a férjének. Azt hittem, hogy megelégedett az ereszcsatorna kiásásával, mert amellől hiányzott egy kis föld, de amikor megláttam a kutyaól melletti aknát, azt hittem elájulok.
Alfi persze próbált elslisszolni a lugas felé, de odahívtam és leszidtam, mint a bokrot, nem mert a szemem elé kerülni. Mivel elég nehéz minden napmásfél köbméter földet megmozgatni, úgy gondoltam, beköpöm Anyuéknak is. Apám felhívta az állatorvost, mert Alufóliának mostanában nem ez az első fura dolga, említeném a lábdugást és a lánykutyák megerőszakolását is. Erre a doki aszonta, hogy a kutyának semmi baja, csak fészket keres a kicsinyeinek... Hát nem ARANYOS? Aztán belegondoltam, hogy ha Alfin múlna, akkor a kutyaól alatt vagy az ereszcsatorna mellett érezné jó helyen a kölykeit... Fura anyuka lenne, dehát még csak 2 éves. Annyira megható... Készenlétben tartom az ásót, hagyni kell kreatívkodni a kutyut. Majd jövőre TÉNYLEG lesznek kölykei, addig hadd gyakoroljon.
