Anno elég sokat zenéltem, mind klasszikus, mind könnyebb területen is borzoltam a kedves hallgatóközönség idegeit.

Most jutott eszembe, hogy annakidején elég nagy hatást gyakorolt rám a Mike Oldfield által komponált Tubular Bells, vagy magyarosítva Csőszerű Harangok. A storija annyi az albumnak, hogy huszonakárhány évvel ezelőtt Mike barátunk sorról sorra járta a zenei kiadókat, hogy ezt az ötletét sikerüljön igazi előadókkal megcsinálni és piacra dobni, de mindenütt bevágták az orra előtt az ajtót. Erre ő - mivel mindenképp meg akarta valósítani - megtanult az összes hangszeren játszani, amire szüksége volt, és feljátszotta egymaga az egész albumot. Amikor már a konkrét anyaggal ment, egyből ráharaptak a dologra, és a többi már zenetörténelem.

Kíváncsi lennék, hogy mondjuk a sokat megélt magyar popszakma melyik jeles képviselője lett volna hajlandó/képes hasonló kitartással hasonló dolgot véghezvinni... Talán egyedül Zámbó Árpy (hogyan lehet ezt a nevet így leírni???????) az, aki következetesen mindig a szokásos fejhez lapuló zsíros-göndör hajával Jimmy emlékére támaszkodva kapaszkodik a siker morzsáiba. A hülyék mindig kitartóak. De sz*r: Árpy a magyar Mike Oldfield? Legszívesebben leharapnám a nyelvemet és a torkomba gyömöszölném, hogy ilyeneket leírok.

Tubular Bells 2 és Tubular Bells 3 nézzétek, lássátok, hallgassátok.