Ha már kiderült egy korábbi bejegyzésemből, hogy a szerencsével hogyan is állok, ímhol egy szerencsés kis történet.

Van egy kis falu Siófoktól délre, Magyarkeszi, ahol van egy kis parasztházunk, kidőlt-bedőlt kerítéssel, panoráma-budival, amiből remekül lehet látni a réten legelő őzikéket illetve ha nem vagy óvatos, akkor a seggedet is amikor felállsz - na szóval Magyarkeszin mindig szerveznek különféle mulatságokat: búcsút, szüreti bált, falunapot, fogathajtó versenyt.

Egy ilyen fogathajtó versenyre én is elmentem anyukámékkal, kicsit művelődni. Ezt úgy képzeljétek el, hogy két-három falu összefog, meghívják a környék híresebb fogathajtóit és medvecukor-árusait, mindenki kiöltözik ünnepibe, orrba-szájba folyik a fröccs, lakodalmas zene és gulyásleves, és a faluk apraja-nagyja összegyűlik a nagyréten. Megy a napozás, iszogatás, terefere, szép állatok, lehet enni a sűtkóbászt kenyérrel.

Itt is a már említett tombola volt az est (egyik) fénypontja. Ha jól emlékszem, darabját 3-400 forintért lehetett venni, és volt olyan, aki félhavi bérét elköltötte tombolára, hiszen a fődíj nem más volt, mint egy PÓNICSIKÓ! Második díjként egy kecskegida, harmadikként pedig valami kakasok vagy nemtom mi volt. Persze majd' megvesztünk az izgalomtól, hiszen fantasztikus nagy tapasztalataim ellenére pónim azért még nekem sem volt, épp itt lett volna az ideje, hogy belekezdjek a lótartásba.

Azt persze nem igazán gondoltuk végig, hogy hogyan szállítjuk haza a pónit egy Peugeot-ban Budapestre, illetve hogy pontosan hová is fogjuk tenni Zuglóban, mert ugye egy istállót mindenképpen kellene prezentálni valahol a lábtörlő és a terasz között.

Ahogy jöttek sorba a nyertesek, a kakasnál izgultunk, a gidánál már jobban, a póninál meg oda sem mertem nézni. Végül egy tízéves forma fiúcska nyerte meg a pónit, az apja össze-vissza csókolta örömében, persze az élelmesebb falubeliek már egyből megpróbálták valahogy elseftelni a gyerekkel a nyereményt, na de frászkarikát, én sem adtam volna semmi pénzért.

Azért hogy mindenki megnyugodjon, mi is nyertünk, méghozzá egy virslifogó csipeszt, amit ha belegondolok, 3 jegyet vettünk, tehát ez a csipesz 1200 forintunkba került, de legalább szépen be volt csomagolva díszszalaggal meg zizegős fóliával. De még mindig baromi jól jártunk, hiszen a mellettünk álló férfi egy eredeti kézi festésű akvarellt nyert, ami valamelyik falubeli keze munkáját dícsérte, a festmény témája pedig valamelyik rokon volt. A csipeszt azóta is használom, és olyankor mindig ez a kép jut az eszembe. Ez még a póninál is jobb, csendesebb, nem kell csutakoni, keveset eszik és nagyon jól bírja a forró vizet.