Cilu

Mióta nincsen tévénk (na jó, konkrétan készülékünk van de nincsen előfiztésünk semmire) szinte fizikálisan érzem, hogy 2 év alatt legalább 25 dekányi agyat sikerült megmentenem az örökös enyészettől. Ne értsetek félre, nincs semmi bajom azokkal, akik szeretnek tévézni, sőt talán csodálom is őket vakmerőségükért, de én mindenképpen ki akarok maradni a konzumidióta irányvonalból. Már az is fura, amikor baráti körből valaki elkezdi mondani, hogy "Tudod, abban a samponos reklámban, meg abban a bankos reklámban amikor szobát festenek", és mindenki mosolyogva derül, hogy "igen-igen, az milyen vicces", még én is, hogy "úristen de jó, erről is lemaradtam". Nekem az sem pálya, hogy leadnak egy 90 perces filmet 90 perc alatt úgy, hogy közbe van iktatva 3 darab, egyenként 12 perces reklámblokk is. Sajnos olyan jó dramaturgok meg nem dolgoznak (már) kicsiny hazánkban, akik képesek egy film harmadát úgy kivágni, hogy a történetvezetés nem szenved csorbát. A híradót pedig meg sem említem, az összes felkonf szöveget valamelyik párt emberkéi állítják össze (a ker. tévéknél főleg az SZDSZ), az ilyen agit-prop dumáknak pedig nem dőlök be.

Híreket NETen vadászok, flmeket DVD-n, moziban, barátokkal nézek, amúgy pedig sokat dumcsizunk és játszunk.

Kis szende szűzies anti-tévé világomba mégis betört két rettenet: az első nem más, mint Medveczky Ilona "művész" "nő" legújabb vergődése a Szombat Esti Láz nevezetű entellektuális okádékban. Nekem sajnos már mindkét nagymamám meghalt, így a Medveczky-korú (79 éves) nénikre én amolyan nagymama-pótlékként tekintek. Helyettük is szégyenkezek és sír a lelkem, hogy hogyan tehet meg egy néni ilyen iszonyatos dolgot. Minden (élet)kornak megvan a maga szépsége, feladata, kvintesszenciája, és természetesen mindig vannak koravén vagy örökifjú lázadók. Ők azok, akik csakazértis 12 évesen szülnek gyereket, 60 évesen feleségül mennek huszonpár éves fiúkákhoz vagy esetleg - mint Medveczky néni - 79 évesen nem átallanak testszínű dresszt öltve gúnyt űzni a "díva" kifejezésből.

Valahogyan meg kell erősítenem a védvonalaimat, nehogy véletlenül ismét ilyen sokkhatásnak tegyem ki az agyamat.

Kedveseim, valamiért nem lehet kommentelni pillanatnyilag, már felvettem a kapcsolatot (nem a harcot) a freeblog Különleges Ügyosztályával a megoldást keresve.

Kicsi türelmet please.

Hát, ez a hét eddig igencsak kalandosra sikeredett.

Hétfőn délelőtt megvágtam a bal szemgolyómat(!) egy papírlap élével(!).

(jelentkezzen, aki csinált már hasonlóan béna dolgot magával)

A szemésztől kaptam rá antibiotikumot, szemzselét és pupilla-tágítót, amitől frankón úgy nézek ki, mint David Bowie egy különösen jól sikerült koncert után. Eme kényszerű félvakságom késztetett arra, hogy összeszedjem a közvetlen közelemben történt, butábbnál butább baleseteket.

Például kedves ex-kolléganőm, aki egy iskolai farsang keretében veszítette el hüvelykujját igen szerencsétlen módon egy darab cukrspárga miatt.

Vagy óvodai csoporttársam, aki megnyerte a "ki tudja az ebéd utáni csendespihenő alatt mélyebben az orrába dugni a LEGO-kockát" versenyt, és majdnem egészen az agyába tolta azt a kis bizgentyűt, amit a sebészeten kellett kiszedni.

Vagy apukám, aki leesett a barkácsműhely tetejéről, alatta rengeteg ásó-kapa-kasza halom, totál életveszély. Na, itt ő az orrát törte el.

Vagy 7 éves ciluvagyok, aki bátyussal szaladgálva elcsúszik valami kutyaszaron, ráesik a vállára az őt kergető bátyussal egyetemben és eltöri a kulcscsontját.

Vagy 13 éves ciluvagyok, aki úgy töri el a vállát, hogy a kismadaraknak etetőjébe szánt magocskákat a tükörjégre helyezett hokedliről pipskedve próbálja meg beadagolni az etetőbe.

Vagy 25 éves ciluvagyok, aki 20 centis konyhakéssel a kezében, szőlőszüretelés közepette elszakítja a bokaszalagját 5 centi szintkülönbség miatt.

Vagy kedves könyvelő asszonyunk, aki felnőtt lányát a konditerembe kísérve megpiszkálgatja a súlyokat, amiből 40 kiló ráesik az ujjára.

Vagy kedves kisiskolás barátném, akinek véletlenül kiszakítottam a fogát az övemre tűzött műanyag kulcstartóval.

Vagy apukám, aki óriás lombik mosogatása közben elvágja a mutatóujjában az összes inat és mozgatóideget, majd lelkes és becsületes egészségügyi dolgozó lévén beköti a saját sebét - zsebkendővel és celluxszal.

Vagy az egyik kis falu focicsapatának gondnoka, aki a gyep karbantartása közben rejtélyes módon megakadó és leálló fűnyírót kikapcsolás nélkül próbálja megjavítani és az leviszi három ujját.

Bővebb, részletesebb, sokkolóbb beszámolók kérésre.

Na ez egy érdekes dolog.

Nem tudom, ki emlékszik egyik igen korai IWIW-es bejegyzésemre, akkor még érdekesnek tűnt, milyen kicsi a világ és milyen összetettek az emberi kapcsolatok. Aztán valahogy mind több és több ember talált rá a WIW-re, elkezdődtek a meghívóval való seftelések(!), a rendszer beolvadása a mindennapokba.És ekkor döbbentem rá, hogy a WIW (most már IWIW) gonosz!

Kezdődik ott, hogy állásinterjú előtt megnézed a leendő főnöködet/vezérigazgatódat, aki egy szál strandpapucsban, részegen pózol a grillparti közben. Vagy megnézed exedet, aki égre-földre esküdözött, hogy CsakTéged, CsakMost, CsakItt, és a képei között csakis a gyönyörű, vadiúj barátnője mellett feszít. Említettem már, milyen az amikor az IWIW-ről tudod meg, hogy kirúgott a kedvesed? Ja, kedves barátaid pedig olyan képeket raknak fel rólad, amit különösképpen szégyellsz szüleid vagy bárki más előtt.

Az IWIW nem más, mint önmagad, a titkaid, a kapcsolataid, a privát szférád önkéntes és abszolúte fölösleges (és veszélyes) feladása, újabb támadási felület bárki számára (és hidd el, az emberek alapvetően rosszindulatúak). Aki meg azt mondja, hogy ez az egyetlen módja, hogy az óvodai ismerőseivel vagy a rokonának a barátjának az ismerősével tartsa a kapcsolatot, gondolkodjon el 1: a mobiltelefonos lehetőségen 2: esetleg ezeknek az embereknek nem is kellene belefolyni az életébe.

Csak szelíden jelzem, halkan, észrevétlenül. Nem IWIW-re való vélemény.

Na ez egy érdekes dolog.

Nem tudom, ki emlékszik egyik igen korai IWIW-es bejegyzésemre, akkor még érdekesnek tűnt, milyen kicsi a világ és milyen összetettek az emberi kapcsolatok. Aztán valahogy mind több és több ember talált rá a WIW-re, elkezdődtek a meghívóval való seftelések(!), a rendszer beolvadása a mindennapokba.És ekkor döbbentem rá, hogy a WIW (most már IWIW) gonosz!

Kezdődik ott, hogy állásinterjú előtt megnézed a leendő főnöködet/vezérigazgatódat, aki egy szál strandpapucsban, részegen pózol a grillparti közben. Vagy megnézed exedet, aki égre-földre esküdözött, hogy CsakTéged, CsakMost, CsakItt, és a képei között csakis a gyönyörű, vadiúj barátnője mellett feszít. Említettem már, milyen az amikor az IWIW-ről tudod meg, hogy kirúgott a kedvesed? Ja, kedves barátaid pedig olyan képeket raknak fel rólad, amit különösképpen szégyellsz szüleid vagy bárki más előtt.

Az IWIW nem más, mint önmagad, a titkaid, a kapcsolataid, a privát szférád önkéntes és abszolúte fölösleges (és veszélyes) feladása, újabb támadási felület bárki számára (és hidd el, az emberek alapvetően rosszindulatúak). Aki meg azt mondja, hogy ez az egyetlen módja, hogy az óvodai ismerőseivel vagy a rokonának a barátjának az ismerősével tartsa a kapcsolatot, gondolkodjon el 1: a mobiltelefonos lehetőségen 2: esetleg ezeknek az embereknek nem is kellene belefolyni az életébe.

Csak szelíden jelzem, halkan, észrevétlenül. Nem IWIW-re való vélemény.

Érkezett egy komment:

>>Ja, erre a Batmannel kapcsolatos bejegyzésre írnék. :)
Nagyon tetszett; tök egyetértek; szegény kisfiú.

Viszont a szerencsétlen nagymami, aki mondjuk a Schindler listáját látta utoljára moziban, valószínűleg a korábbi Batman filmekből indult ki. Mert azok bugyuta mesefilmek voltak (amiknek mellesleg semmi közük nem volt az eredeti képregényhez), és nem ilyen sötét világú thrillerek. A fene gondolta volna, hogy ekkora (két) film lesz még a Batman-sorozatból!

Egyébként háromszor láttam a filmet, de csonkításra nem emlékszem. :) És a leszakadt arcú bácsi meg a benzin esetében valami időzavar van. :)

Nade tényleg egyetértek, hogy nem szabadott volna egy 5 éves gyerkőcnek ezt a filmet látnia! Viszont a Garfieldot már körberöhögi. Nincs mese. Átalakult a világ. És nem azért, mert "lelketlenebbek" lettek a gyerekek, hanem másfajta igényeik lettek. Én pl. nem hiszem, hogy egy-egy durva számítógépes játék hatására elkezdenek majd osztálytársakat lövöldözni, meg később autóval rendőröket gázolni.<<

Háát...

Csonkításnál pl arra gondolok, amikor Joker belevágja a gengszter csákó agyába a ceruzát. De az is meredek, amikor a csávó shotgunnal lövi szanaszét a bankrabló fószereket. Az időzavar a leszakadt arcú fazonnál valós :)
Tudom, hogy ezek nem feltétlenül minősülnek csonkolásnak, de már maga a tény, hogy ilyen szenvtelenül beszélünk róla, kicsit sokkoló.
Nagyinak akkor is le kellett volna esnie az első hasba/fejbelövős jelenet után, hogy ötéves kis srác társaságában ül, vagy max a második percben, hogy feliratos a film 16 éves korhatárral :)
Engem kissé megijeszt, hogy majd 40 év múlva, satnyán-betegen öregen majd ez a szájber-generáció fog engem eltartani (vagy fejbe/hasbalőni), így a biztonság kedvéért már most elkezdtem félrerakni némi nyugdíjravalót :).
Egyetértek, megváltoztak az igények. Sajnos. És már engem sem igazán hoz lázba egy olyan "átlagos" akciófilm, mint pl a Rés a pajzson...

A bűvész nagy-nagy művész és nem csaló,

amit ő csinál (ő csinál, ő csinál) az való

A bűvész nagy-nagy művész, nézd, te nagy közönség

amit ő csinál (ő csinál, ő csinál) jó mesterség,

Nagy ügyesség.

Írta: ciluvagyok, 12 éves

>> A kaktuszok nagyon szépek, s nem igényelnek sok vizet,

A kaktuszok olyan szépek, hogy az ember elájul tőlük.<<

Írta: ciluvagyok, 7 éves

Újabb kínzó kérdés:

Figyeld meg: ha esik az eső, az aluljárókon áthaladó emberek tízből kilenc esetben az aluljáróban is a fejük felett tartják az ernyőjüket. Vajon miért?

Zenekarunk, a Funk Towel koncertet ad

2008. szeptember 13-án (szombat) este 10 órai kezdettel a Lompos Farkasban.

1087 Budapest, Fiumei út 8. (Fiumei út - Mosonyi utca sarok)

A legújabbak, amik mind hozzám vezetnek:

"mozgó kutyás képek akik nyalják az üveget"

"látogatási idő uzsoki kórház"

"Ördög Nóri esküvője/haja/ruhája/férje"

"páncélos úszónadrág" (?)

"a pina részei"

"ding-dong tuti"  (?)

"szexi kőműves" (?)

"a legszebb homlokos pina" (??????) - azt hiszem itt valahogy lemaradtam...

A változatosság kedvéért igencsak felháborító élmény következik.

 Éppen az egyik moziban ültünk és a legújabb batmanos filmet néztük, próbálván visszatartani az ilyenkor óramű szerint felbukkanó pisilési ingert. Konkrétan egy-két részen majd' becsináltam, olyan ijesztő volt a film (az imdb.com szerint minden idők legjobb filmje, mondjuk szerintem azért ez egy kicsit túlzás). Na szóval ott ülünk vagy másfél órája, amikor egy különösen gusztustalan résznél elfordulok, nézek a sorok felé és várom, hogy kevésbé gusztustalan jelenethez érjünk. Mit látok tőlem 3 széknyire? Egy 4-5 éves kisfiú, szemébe húzott bézbólsapkával, szemeit eltakarva húzódik a nagymamája mellé-mögé, és látszik rajta, hogy retteg.

KÖNYÖRGÖM, nagymama!!!!! Hogyan lehet ezt csinálni egy kis ovissal?????

1: nagy "16 év felettieknek" felirat a film előtt

2: átlagban 2 halálos esemény vagy csonkítás percenként

3: a film addigi másfél órája alatt csak fel kell tűnnie az 1. és 2. pontnak

4: (és ez a kedvencem) eredeti nyelven, feliratozva.

Namármost ez hogy megy? "Nagymama, miért halt meg az a bácsi? és a félig leszakadt arcú bácsi miért nevet amikor leöntik benzinnel? és a néni meghalt amikor felrobbant mellette az a nagy izé?" "nem tudom, kisunokám, maradj csendben, hogy el tudjam olvasni."

Elképzelni sem merem, mekkora károkat okoz egy ilyen kicsi ember lelkében és fantáziavilágában egy ilyen sokkélmény, főleg hozzátéve, hogy annak idején hasonló korú unokahúgom még a Garfield 2 bizonyos részeinél is megijedt egy picit...

Ebből viszont egyenesen következik, hogy napjaink kisgyerekei sokkal feszítettebb, stresszesebb, intenzívebb élményeknek vannak kitéve, mint annak idején mi voltunk. Emlékezzetek vissza: annak idején ilyen Muci babák voltak divatban, amelyek non-plus-ultrája az volt, hogy hanyatt fektetve lehunyták a szemüket. Most meg már színes-szagos, pisilő, kakiló, hányó, beszélő babákat lehet kapni, amelyeknél pl az újszülött játékbabát mini-stricinek öltöztethetjük, vagy megalomán kislányoknak egyenesen kettőt lehet venni, ikerbabakocsival.

Gyuri mesélte múlt héten, hogy ez történt vele:

Aki emberek között él, tutira találkozott már ilyen kérincsélős csávóval (pl a Keletinél van egy láb nélküli fickó, Zuglóban egy falábú csávó, az Árpád hídnál egy BurgerKing koronás fickó és még sorolhatnám). Na szóval mindegyik akar valamit, többnyire pénzt, de cigit is szoktak lejmolni. Na szóval pont egy ilyen csávó találta meg Gyurit, és kért tőle egy cigit. Gyuri persze (jószívű fószer lévén) edott neki egyet, mire a csávó megköszönte és visszakínálta egy rágóval. Most mondd meg.

Én még annó tinikoromban mentem el Lövész Peti barátommal (aki ha jól tudom, azóta szerzetes lett...?) egy hajléktalan-menhelyre, ahol egy napig osztottam nekik ebédet, aztán végigmentünk a kerület olyan hajléktalanjain, akik nem tudnak mozogni.

Így botlottunk bele Indiánba, aki akkoriban egy borzasztó csúnya kutyával csövezett. Nem volt lába a fickónak, és kéregetésből élt. Hogy a sintérek ne vigyék be a kutyáját, nyakörv gyanánt kettétépte a hajpántját és a felét a kutya nyakára kötötte.

LöPetivel bementünk egy közeli kisboltba, ahol vettünk Indiánnak fél liter tejet és fél kiló kenyeret. Amikor odaadtuk neki, első dolga az volt, hogy megfelezte és a felét odaadta a kutyának. A második az, hogy elkezdett kotorászni a zsebében, hogy kifizeti a tejet meg a kenyeret, mennyibe került? Persze mondtuk, hogy ezt a ház fizette, így pár perc győzködés után abbahagyta a keresgélést és csak nézett fel ránk lentről, a láb nélküli mélységből. Aztán némi gondolkodás után azt mondta, hogy ha már üres zsebbel megyünk tovább, legalább valami mást hadd adjon: elszavalja a kedvenc versét.

Ott álltunk LöPetivel egy álmos nyári késő délután az Üllői úton, hátunk mögött az autók, a fáradó napfény oldalról kapja telibe a házakat, előttünk egy ember, lábak nélkül, kutyával, elszoruló torokkal Nagy Lászlót szaval. Kezemben tejes zacskó, fejemben tanácstalanság, legbelül pedig valami nagyon keserű érzés.

Másnap az Árpád hídi Burgerkingos hajléktalan leköpött, mert nekiadtam a szendvicsemet, amit anyukám csinált. Ő pénzt akart volna. Ő nem mondott verset.

Indián jó ember. A BurgerKingos csávó nem. 

Na, ez a hétvége (augusztus 2., szombat) nagy jelentőséggel bírt a magyar celeb-világban: Ördög "Bukszaszájú" Nóri férjhez ment!

Minderről mit sem sejtve találtunk ki egy könnyű, 45 fokos kánikulában is remekül űzhető programot, és felpakoltuk magunkat Noniékkal a Libegőre. Itt rövid tökölődés után sikeresen felkerestük a Hegyvidék Teteje nevű geocaching pontot. Tériszonyommal mit sem törődve(?) felmentünk a kilátóra is (mellesleg csodálkozom, hogy itt még nem szednek pénzt...), ahol nagy-nagy pakolás, ízléstelenül telimasnizott kandeláberes lámpák és kb három tucat cateringes-rendezvényszervező mókus fogadott minket. Ja meg persze vagy10 virsliháj-nyakú, a nagymelegben is zakót viselő (és azt teleizzadó) biztonsági ember. Természetesen elkezdtünk fantáziálni, hogy mikor lehet vajon szükség ennyi kidobócsávóra egy esküvőn? Elhallgattatják a kotnyeles gyerekeket? Lelökik a mélybe az ügyefogyott turistákat? Leütik a konkurens tv-csatorna riporterét?

Tudom, hogy az esküvője napját mindenki a legjobban szeretné eltölteni (hah! minő naivitás!!!), de könyörgöm, ha "híres"(?) ember lévén, valaki nem akarja, hogy szekálják, akkor miért megy a János-hegyre, az Erzsébet-kilátóra? na mindegy. Lefelé libegésünkkor pedig ismét egy újabb celeb jött velünk szembe Sebestyén "Kibeszélősó" Balázs személyében. Nagyon zordan nézett maga elé, nehogy véletlenül megszólítsa valaki, mellette pedig valamelyik aktuális p.ncija ült.

Hogy lehet az, hogy nálunk erre a kevés kis 10 millió emberre ennyi "celeb" jut?

Ki az, akinek az öccse pénz nélkül megy külföldi nyaralásra?

(én)

Na, a hétvégét Gyurival Egerben és Mátrafüreden töltöttük, megspékelve rengeteg zabálással és semmittevéssel. És akkor jöttek a struccok!!!

Eredetileg a Recski Nemzeti Emlékparkot akartuk meglátogatni amolyan mementoként, de becsapós táblák (mindkét irányból behajtani tilos!) miatt elkanyaradtunk kissé másfelé. Egyszercsak megláttuk a "Struccfarm, látogatási idő 09:00-17:00" táblát, és egyből tudtuk, hogy ide be kell térni!!

 (Gyuri pillanatnyilag nem túl kooperatív a fotók feltöltését illetőleg, de holnaptól lehet élvezkedni)

Na szóval ha el tudtok képzelni patent aranyos, girbe-gurba nyakú strucc-csibéket, amint az órátokat próbálják ügyesen leenni valahogyan a csuklódról, meg óriás szempillájú kláp-kláp hanggal zabáló, a gazdáját kíváncsian-bélpoklosan pisztergáló, a zörgős zacskóra rápattanó, a szomszéd tojójára ráhajtó, a szomszédos patakban tojást elrejtő, meg úgy mindent összevéve CSÚCSSZUPER állatkákat, akkor a recski struccfarm TOTÁL a ti helyetek!!! A struccok egy giganagy helyen (értsd: rét, patak, ilyesmi) helyen laknak, amit pl az egyik oldalról nem is kellett elkeríteni, mivel egy töltésecska határolja, és "amin nem lát ki, arra nem is akar menni". Szóval nem látja a töltés tetejét, ezért oda nem is megy. Ellenben ha látja, hogy tépsz egy kis pitypangot, akkor "adja oda neki gyorsan kisasszony, mert ha látja hogy valamivel matat, kijön érte".  Az semelyik struccot sem érdekli, hogy térdig érő hersegő fűben jár-kel a sok ostobácska madara, nekik AZ a 3 szál hervatag fű kell, amit te téptél ki. Vagy kavics. Vagy karóra. Vagy cigi. Vagy bármi ami nálad van. Tényleg kezdem azt hinni, hogy a struccok és a vadászgörények között valami rejtélyes evolúciós-biológiai rokonság lehet, a sok kis kleptomán állat.

Nem is hittem volna, hogy ilyen komment-orkánt fog gerjeszteni ez a Cilu-féle mini celeb topik.

Ennek örömére meg kell viszont osztanom veletek a legutóbbi Nagy Pillanatot:

Csonka András a mogyoródi Aquarénában!!!

Kedves Bius barátosnémmel mentünk el egy hót forró hétköznap 12 órás nyaralásunkra az Aquarénában, aholis kb délután 4-kor megpillantottuk őt, Csonka "Ding-Ding-Dong" András Picit az egyik csúszdára várva, körülvéve az aktuális ker csatorna operatőrével körbevéve. Itt látjátok Csonka művész úr életművének sarkkövét, a Ding Dong című dalt. Mellesleg felháborítónak tartom, hogy a magyar zene eme remeke nem található meg jó minőségben a neten, dehát valahogy majd csak sikerül álomba sírnom magam...

Szóval jelentem: Csonka Picin egy 80-as évekből visszamaradt, szívárvány-Hawaii színű fecske úszónadrág volt és némi sörhas, és még mindig abszolúte homo. Vagy meleg. A mostani, személyiségi jogoktól igencsak terhes időkben nem tudom, hogyan kell nevén nevezni a dolgokat. De bármelyik nemet is preferálja Mr Csonka, a dalszöveg magáért beszél (ütném, aki kitalálta):

Ding-Ding Dong-Dingi-Dingi-Dingi-Dong
Ding-Ding Dong-Dingi-Dingi-Dingi-Dong

Ha a szíved vidám megkap amit kíván,
Boldog vagy, hát dúdold, hogy: ding-ding-digi-dong.
Ha a napfény ölel, s minden célod közel,
El ne rontsd a szöveget ding-ding-dong.  (?????????)
Refr:
Én is dúdolom veled, énekelem neked
Úgy ahogyan szereted, ding-ding-dong.
Most is dúdolom neked, bár nem lehetek veled
Szívből jön az üzenet, ding-ding-dong.
És megy a gond!
Ha egy szó eltalál sírni sose muszáj,
Énekelj, mert segít egy ding-ding-digi-dong.
És ha Ámor keres engedd be és szeresd!
Könnyű dal a szerelem, ding-ding-dong.
Senki se szeret, sohase mondd!
Nem jön baj, aki várja az bolond!
Énekelj és kerül a gond!
Minden hang ami szívedig elért
Arról szól,hogy valaki félt!

Óriási sajnálatomra a Nagy Hangyafarmos Igazsághoz hozzátartozik még egy hír:

A hangyákat sajnos sikeresen kiirtottam.

Etettem őket mézes vízzel, mint eddig, de valahogyan mégis kimaradt a legfontosabb: a kolónia nyirkosan tartása. Nem voltam itthon egyik hétvégén, és amikor kerestem a felszínen posztoló őrszemet vagy a csinos kis kupackákba rendezett tojásokat, nem láttam semmit. Próbáltam még fecskendővel a kialakított kis gumicsövön keresztül nedvesíteni a földet, de sajnos későn. Még abban bíztam, hogy esetleg a királynő lehúzódott valami mélyebb rétegbe, ahol minden maradékát összeszedve kiböjtöli 3-4 hétig, de sajnos azóta sem láttam se hírét, se hamvát.

És mivel ez már jó másfél-két hónappal ezelőtt történt, azt hiszem hivatalosan is bejelenthetem:

képtelen vagyok a világ legigénytelenebb, legegyszerűbb élőlényét életben tartani. Lehet, hogy beinvesztálok egy Kettes Számú kolóniára, és most már nem lasius nigerre, hanem valami sokkal nagyobbra esik a választás, amelyik nagyobb, jobban láható/idomítható (nem) fajra esik a választásom.

Számomra is felfoghatatlan, hogy Guszti görény hogyhogy fantasztikusan érzi magát társaságunkban immár harmadik éve...

Új projectet találtam ki (újabb kiirtandó állatfaj):

ARANYHAL.

Már van is három, meg két alganyaló, akikről kiderült, hogy igaziból páncélos törpeharcsák és baromira nem esznek algát, meg két almacsiga, akik viszont kis p.nci-szerű szájukkal szorgalmasan nyalják az üveget. Az tuti, hogy őket nem fogom kiszárítani.

Habár nem vagyok Kiszel Tünde (az ő szerepét a mai magyar médiában most inkább nem taglalnám), azért egy-két sztártörténetem nekem is van.

Egyszer láttam Sebeők Jánost a Váci úton.

David Merlini a New York Palotában ment el előttem másfél méterre.

Sas Józsit még annó a Kerepesi úti Ügetőn láttam.

Jó húsz éve Szandi koncerten csápoltam az első sorban (voltam vagy hat éves) és Szandi egyszer rám nézett.

Ugyanez megtörtént a Demjén Rózsi koncerten is, ahol ráadásul a "darabokra törted a szívem" résznél megkaparintottam egy darabkát abból a hungarocell szívből, amit maga Rózsi tépett cafatokra tulajdon kezeivel és szórta a közönségbe.

Kábé havonta valamelyik ker. adó szappanoperájának "Helen nővérével" szoktam találkozni a Rekettyésben az aktuális G-Beer koncerten. Izgalmas, hiszen nem is tudom, kiről van szó, meg azt sem hogy miben szerepel, de Noni szerint Ő Az, tehát akkor Ő Az.

Egyszer együtt utaztam a 4-6 villamoson a Megatáncos valamelyik kiscsávóval, aki sokkoló módon a hónaljamig sem ért és persze neki sem tudom a nevét.

Ott van a Baranyi László, aki annak idején a Família Kft-ben a Nagypapát játszotta, na ő itt lakik/lakott a környékünkön, csomószor láttam.

A sarki Plus-ban láttam kétszer vásárolni a Ladánybene 27- ből a László M. Miksát, akinek igaz hogy afrohaja van de egyben kopaszodik is, ráadásul legalább 3 méter magas, ami extrában kiemeli a csillogó (és egyre csupaszodó...) homlokot.

A rágógumigyáros tereplátogatásom során Hajós András bocsánatot kért tőlem, amiért éppen ki akart menni az ajtón a kisboltból vásárlás után, én meg útban voltam. Közben telefonált és ő is baromi magas volt.

Szintén az említett sarki Plus felett lakott a viszkis rabló Ambrus Attila, akinek a letartóztatásakor én éppen tejet vásároltam az adott Plusban.

Egy iskolanap keretében Vikidál Gyulát kérdezgettük, de ott volt Fekete "Magyarországlegerősebbembere" László is.

Ti milyen hírességeket tudtok felmutatni? 

Na az úgy volt, hogy elmentünk megnézni egy filmet moziban.

Mindig megfogadom, hogy soha többet, mert mindig olyan érzéssel jövök ki a filmekről mostanában, hogy még azzal is jobban jártam volna, ha a 2*1250 forintnyi jegyre költött pénzt öngyújtóval elégetem. Na az Indiana Jones 4 még ennél is rosszabb volt annyiban, hogy jónéhány illúzióval is szegényebb lettem.

Kezdjük ott, hogy eleve szánandó egy 66 éves színészt sármőr pojáca-kalandor szerepébe bújtatni. Aztán hogy túlél egy kísérleti atomrobbantást egy hűtőszekrénybe zárva, amiből hopp!, kigurul és derűsen szemléli a tőle 50 méterre kifejlődő atom felhőgombát. Aztán jön Cate Blanchett mint gonosz orosz tiszt, aki ugye nem igazán hiteles, meg nem is nagyon gonosz, mivel a Nagy Gonosz Terve az, hogy jól megpróbál belelátni az amerikaiak fejébe... (én kapásból megmondom, mi van a fejükben, ezen nem is kellene annyit rugózni: sör, szilikonmellek, B kategóriás akciófilmek, rodeó, Britney Spears, rágó, Jerry Springer). És akkor még jönnek az ufók is, akiknek a koponyája ez a Kristálykoponya (bocsi, azt hiszem lelőttem a poént...), de végül egy maja templomban kerül sor a zárszóra, amit ugyanúgy elönt az óceán, mint Atlantiszt.

Mi van???

Na hát kábé így reagáltam én is. Pontosabban a 20-25. perc táján konkrétan el is szundítottam, mivel Gyuri bökdösésre riadtam fel, hogy "Ugye nem alszol?". hát de.

Ja és biztos emlékeztek mondjuk az Elveszett Frigyláda bevezető jeleneteire, ami véres, vicces és hiperizgalmas volt. Na, itt 8 percen keresztül mutatnak egy guruló autót több szögből is, de a guruláson kívül semmi más nem történik vele. ja és egy halál sem történik a filmben, legalábbis nem látszik semmi. Egyszer Cate Blanchett lehajít a szakadékba egy kismajmot, de - csodák csodája - éppen megkapaszkodik egy faágban és igen, fellélegezhetünk!, semmi baja.

Mr Ford, értem hogy még egy kis pénzmagot jól esett bezsebelni, de hogy mellé lenyúlta gyerekkorom egyik legmenőbb figuráját is...? Szégyellje magát.

Ha valaki szeretne a kedvemben járni, rákattint erre a linkre. Naponta számítógépenként egy látogatást fogad el, és növeli a populációt.

Immár nevet nyert legújabb zenekarunk:

FUNK TOWEL

és a név honnan jött...? Volt még kilencvenakárhányban egy Bogaras Joe című film ahol kis csótányok énekeltek meg törtek borsot mindenkinek az orra alá, na abban az egyik dal a Funky Towel.

Itt látható a klip, de a szöveget is csatolom az angolul beszélő kollégák kedvéért.

Funky towel

Fuun-kyy tooo-wel

Towel's got the funk

Fuun-kyy tooo-wel

Towel's got the funk

Baby I got the love

Baby I got the power

Come on, girl and rock my world

And my funky towel

Funky towel

Towel's got the funk

Funky towel

Towel's got the funk

Baby got to love

Baby got to howl

Let's get down to party town

And my funky towel

Thick and funky Steamin' up the dancefloor

Get on up and shake that thing

Everybody gettin' what they ask for

Everybody, everybody sing...

Sing, sing sing...

Anyukámnak pár napja volt születésnapja, elhatároztuk, hogy meglepjük két pár gyógycipellővel, mivel magára soha nem költ.

El is mentünk a főváros egyik S-c-h-o-l-l (nem akarok pereket) cipőboltjába, ahol rjatunk kívül egy vásárló lézengett még. Néztük e cipőket, én kaptam egy pacskert, anyu meg elkezdett válogatni. Azaz elkezdett volna, mert a három főnyi(!) eladó-sereglet támasztotta tovább a kasszapultot.

Anyu kérdezte, hogy: Ebből van harminckilences? mire az eladó kiscsaj renyhe arcizomrángással elvonult és hozott egy párat. Úgy adta át, mintha éppen szaros kézzel szerettük volna megsimogatni a menyasszonyi ruháját, és már el is fordult.

Engem elég nehéz elbizonytalanítani, de ott akkor kezdtem úgy érezni magam, mint akit éppen csecsemőgyilkosságon kaptak, pedig én csak cipőt szerettem volna venni a cipőboltban.

Na mindegy, lényeg hogy mindenki megkapta, amit szeretett volna, de néhány dolog azért felmerült bennem:

1: régen nagyon sokat dolgoztam közvetlenül az ügyfelekkel, de soha még csak eszembe sem jutott, hogy pl. ne köszönjek nekik, beleszarjak a szájukba vagy ne végezzem el a feladatomat (értsd: kiszolgálni őket)

2: mindenkinek van szar napja, de akkor nem a legdepresszívebb kolleginát kell a kasszához állítani, hacsak nem az egész kollektíva heveny munka- és életundorban szenved, mert akkor igencsak legnagyobb elismerésem a tulajnak, hogy ennyi mísz p.csát képes tolerálni.

3: ebből is látszik, hogy milyen életunt, megtört nép a magyar, akik szeretnek ugyan arra gondolni, hogy milyen híresek vagyunk a vendégszeretetünkről, de ha már konkrétan ezt prezentálni is kellene, akkor elbukunk már a köszönésnél.

Mindenki ismer olyan helyet, ahol nagyon jó termékek vannak, vagy nagyon jól főznek, vagy ilyesmi, és mégis feleannyiszor jár oda, mert a kiszolgálás ratyi. Na, ilyenből egyre több van. Tessék a jó embereknek jattot adni, mosolyogva megköszönni a segítségüket, hogy ne pusztuljanak ki ebből a szomorú kis magyar szürkeségből.

Elég szar időket élünk így is, úgy is, most legutóbb az egészségügyi horror-helyzetet tapasztaltuk meg.

Kezdődött azzal, hogy Gyuri meg akart tanulni görkorizni, és egyszer csak állás közben elesett, és rádöccent az (amógy protektorba bújtatott) könyökére.  Még valahogy hazamentünk, de aztán annyira befájdult neki, hogy kénytelenek voltunk elmenni az ügyeletes kórházba, ez esetünkben a negyedik kerületi Árpád kórházat jelentette.

Azt nem akarom részletezni, hogy összesen hány órát vártunk, mert dióhéjban hármat, meg még másnap hármat az Uzsoki kórházban, de csak egy kis életképet hadd fessek.

Óbégató cigánycsalád kíséri a nagymamát. Apukán legalább három kiló fuksz, az anyai korban lévő, tizenhárom éves kislány mezítláb a magassarkú papucsában. "Apa, hozzá má pézt a zorvosnak!!!" Bemennek, kijönnek. Ez eddig egy óra.

Csávókám kicsit paranoid fejjel, Steve Buscemi szerű arccal ül mellettünk, a karjába ültetett, három orvosi drótdarab elkezdett kilökődni a testéből, egy-másfél centi már kiáll a bőréből. Az egyiket ott helyben kirántja(!) a doki, majd azt mondja, hogy "a többit vetesse ki." Kivel? Hogyan? Mi van?

Nénike olyan arccal, mint akit pofon ütöttek egy sajtreszelővel, csendesen pityereg, próbálok nem ránézni.

A váróban kisfiú, idősebb apukával és kissé neurotikus anyukával várja a nagymamát, már az ötödik pohár gépi kakaót-kávét fogyasztva, közben heves vitát folytatva arról, hogy a gépi málnaszörp vajon málna-e, ha meggyíze van. Hát, nem tudják, de vesznek még egyet, ami kicsit ugyan kilöttyen a padlóra, dehát úgyis kórházban vagyunk, ott meg ugye a vörös foltok a földön nem feltűnőek.

Doktor úr dzsigoló hajjal, a szokásos (kissé kopott) fehér klumpában, csúnyácska és nagyseggű ápolónővel az oldalán lezseren leereszt Gyuri könyökéből másfél deci vért. A váróban egy néni csillogó szemmel a fülembe súgja, hogy "igen, hát a Kovács doktor úr egy csoda, mindenki újra tud járni, akit ő kezel." Mekkora pech, hogy Gyurinak meg a könyöke rossz, na de nem baj, legalább az egészséges lábát nem fogják félrekezelni.

Olyan hangon köhög az egyik beteg, hogy már csak a meghallása is olyan, mintha egy nagy adag slájmot próbálnának a fülembe passzírozni. Igyekszem arra koncentrálni, hogy a természetes immunrendszerem simán elbánik tizelötféle lepra/bubópestis/hörgőgenny/türdőkaparék vírus támafásával, ami persze nem igaz, de legalább eltereli a figyelmemet arról, hogy előttem valami hajléktalan szarhatta össze a széket, amin éppen ülök. Szagra legalábbis mindenképp.

Ilyenkor megfontolandó, hogy esetleg a várakozás alatti időre altatást kérjen az ember, de azt tuti nem támogatja az OEP.

Ismét itt, véletlenül kimaradt egy hónap az életemből.

Közben új munkahelyen dolgozom, a Wrigley-nél, mi csináljuk az összes rágót, a Hubba-Bubbát (amit most tudtam meg, hogy "hábábábának kell ejteni), az Orbitot, a Winterfresh-t, az Airwavest és még a cukorkákat. Először dolgozom olyan helyen, ahol tényleg jól érzem magam.

Na de ennyit a magánéletről, rengeteg sztori van még, ami elmesélésre vár.